Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

és kapaszkodnak fel a lépcsőkre, ütközőkre. Amikor lassít a következő állomás előtt, a potyautasok leugrálnak, elszélednek, és várják a következő, indulást jelző csengetést.

Hát nem ilyen körülmények között, de megérkeztünk Tambovba. Bekísérnek a gyűjtőtáborba, de tájékoztatás semmi. Néhány nap múlva sorakozás, kapunk egy kaszát meg egy botot azzal, hogy szénát kell kaszálni a hazafelé szállító vagonokba. A bot nem kaszanyél, sehogy sem illettek össze. A mi dolgunk, hogy hogyan erősítjük egymáshoz. Valahogy a fűzfavesszőből készült gubanc tartotta össze a botot és a vasat. Éle nem volt. Erre kaptunk kaszakő alakúra formázott cementdarabot. Felesleges tovább részletezni, valamennyi zöld azért keservesen összegyűlt. Rendben hagytuk száradni. A következő napi kivonuláskor a tegnap vágott fűnek nyoma sem volt. így ment ez két hétig, de széna egy szál sincs.

Ilyen rászedésben volt részünk az eredeti táborunkban is az egyik télen. A hazaszállító vagonokba dézsákat kellett készíteni az ivóvíz tárolására. Azzal is így jártunk, a hordók, dézsák sorozatosan eltűntek, a hazaszállító vagonok pedig sehogyan sem érkeztek meg. Nem tudjuk, kinek a zsebét gazdagítottuk.

Végre egy ebéd után az egész tábornak egy vonalba sorakozó! Vezényszó: Mindenki ott helyben minden ruháját vesse le! Áll a meztelen társaság. Minden marad ott, és öt lépést előre! Erre a készenlétben álló szesztrák mindenkinek átadnak egy rend alsóruhát, egy kék vászonkabátot és -nadrágot. Felöltözés. A következő parancs: Futás a kapuhoz ötösével, mert indulunk a vonathoz! Bíztatják a népet, mert a vonat nem vár. A lefelé bukó hatalmas, vörös napkorong felé loholunk az ismeretlenbe, míg egy sínpárt elérünk, amelyen vagonok állnak. Felkapaszkodás, és ami meglepetés: szalma is van benne, és 1 -1 zsák száraz kenyér. Várjuk az indulást... És micsoda szokatlan meglepetés: nem zárják ránk az ajtókat! Hol éjjel, hol nappal döcögünk. Az útvonal ismeretlen. Az ajtónál lógatjuk a lábunkat, nézzük a tájat, meg a frontról visszamaradt beton meg hegesztett tankakadályokat. így kerültünk Kijevbe, ahol szerelvényünk az állomáson állt meg.91 Kiszállva körülnéztünk az állomás épületében. A peronon egy felfüggesztett csengőre lettem figyelmes. Kb. 25 cm magas harangocska magyar felirattal, amely szerint, ha jól emlékszem, Gönc kápolnájának öntetett.92 Nem tudom, ott van-e még.

Máramarosszigetnél léptük át a régi magyar határt.93 Itt vették át a szállítmányt a magyar hatóságok. Rövid üdvözlés és ígéret után irány Debrecen!94 Itt egy laktanyába irányították a népet, sőt szűrésen is átestünk.95 Egyenként hallgattak meg mindenkit. Néhány kérdés, majd egy írott lap átnézése -valószínűleg - a körözöttekről. Innen megszabadulva egy ked-76