Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
múlva új kapuügyeletesünk van. No, ki? Hát az előbbi százados. Amikor kivonuláskor találkozunk, nevetve mondja: - Látod, nálunk így van, egyszer fenn, máskor lenn! Most itt vagyok. Az előbb leírt hangszer javítás után nemsokára újabb rendelést kaptunk, a város óvodájának zongoráját kellett rendbe rakni. A szokásos három nap, és nagy megelégedés. Arra vigyáztak, hogy az óvodások közelébe ne kerüljünk. Hamarosan újabb kiküldetés pianínó-javításra. Figyelmeztet Gubanov, hogy vigyázzunk, mert a nő, aki értünk jön, a városi rendőrség nagy valakije. Valószínű, személyzetis beosztású, és rendíthetetlen marxista ideológus. Kétszobás lakásuk volt, elég kellemes berendezéssel. Az utcai szobában várt ránk a javítandó instrumentum. Meghagyta a nővérének, hogy viselje gondunkat. Egész idő alatt lesett bennünket a nyitva hagyott ajtón keresztül. Az átadáshoz megérkezett a rendőrnő, a megrendelő. Nóri eljátszott néhány dallamos művecskét. Persze nagyon tetszett nekik, s talán az ő kezük alatt is ilyen szépen szól. Ha jól emlékszem, húsvét körüli napok valamelyike volt. Nagyon köszönte a munkát, mindkettőnknek egy-egy darab kalácsot és szalonnát csomagolt. Kikísért bennünket a nővérével. A külső ajtótól engem hirtelen visszahívott, bevitt a belső szobába, az egyik saroknál félrehúzott egy színes takarót, mögötte a faluhelyen szokásos házi oltár egy ikonnal. Odaállít mellé, felmutat az ikonra, és odasúgja: - Kívánom, hogy mielőbb segítse magukat haza! Hát ilyen szívvel gondolt a helyzetünkre ez a nagyon veszedelmes és szigorúan marxista állambiztonsági rendőrnő. Fél év múlva megvalósult az ikon előtti kívánság. „Apu, hód med be?”84 Ez volt a mi kérdésünk is: Hogy megy be az a két hatalmas gépóriás az elkészült, templom nagyságú épületbe? Még az odaérkezésünk évének őszén megérkezett platós vasúti kocsin két hatalmas, Amerikából származó kompresszor, aminek az volt a feladata, hogy a Moszkva felé vezetéken érkező földgázt ezen az állomáson megszűrje, és továbbpumpálja a főváros felé. Egy-egy gép hossza, szélessége, magassága tekintetében egy-egy szoba méretű volt. A bennük lévő dugattyúk hengerébe egy ember állva is kényelmesen belefért. Mindkét gépnek négy ilyen hatalmas dugattyúja volt. Ezeknek a gépeknek kellett beférni az említett épületekbe, melyeknek csak akkora ajtaja volt, mint egy fürdőszobának. 69
