Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
is engedélyt kaptak, hogy átlépjenek a szomszéd erdő szélére nyelet vágni a kiadott keresztfűrészbe. Megléptek, irány a vasút! Egy másik állomáson eladták a fűrészt és a baltát, az árán vodkát vásároltak. Meghívott, hogy menjek ki a lakására, és megisszuk az áldomást. Eddig még soha sem voltam náluk. Előkerült két pohár, töltött, és az első korty után csillagokat láttam, majd megfulladtam ettől a méregtől. Közben meséli a karácsonyi élményeit. Aztán azt kérdezi, tudom-e, ki a legfőbb ellensége a szovjet népnek? Kérdő nézésemre kisegít: - Hát az asszony meg az NKVD. Megretten ettől az eddig hallgató feleség, odaszól kicsit visszafogott hangon: - Te figyelj, a fogoly előtt... ! És rémülten néz, mintha máris vinnék az internálásra. - Ne rémülj! - nyugtatja a férje. Én ismerem ezt az embert... Hát ennyit jelent a közös munkából származó bizalom. Egyébként nagyon jólelkű és egyszerű ember, még a soványka kenyerét is hajlandó megfelezni, amíg négyszemközt vagyunk. Abban a pillanatban ellenséggé válik, amint egy harmadik bekapcsolódik, mert nem lehet tudni, hogy ez nem árulja-e be. De sokszor kerültem ilyen helyzetbe, amikor a parancsnokság valamelyik tagjával keveredtem beszédbe! Újabb komfortosítás Megérkezett a következő nyár, a fővezetéken a földgáz is megérkezett táborunk közelébe. A parancsnokság épületébe bevezették. Akkor már miért ne a táborba is? Jöttek a csövek, készültek az árkok, és bújt a vezeték be, a bunkerekbe. Téglából készültek a 2 m hosszú és 70 cm magas kályhák eternitcső kéménnyel, kivezetve a tetőn keresztül. Égő csak annyi, hogy a kályhába benyúló cső végét egyszerűen laposra kalapálták, így egy legyezőszerűen elterülő lángot kaptunk. A kályha teteje csak egy egyszerűen ráfektetett vaslemez volt. A kályhát építő öreg kőművesünkkel összedugtuk a fejünket, hogyan készíthetnénk egy ruhát, lábbelit szárító szekrényt vagy kamrát? Sikerült ígéretet kapnom, hogy ha lesz rajza, akkor nagyobbat is építene. A rajz az én feladatom maradt. Készült egy szoba nagyságú helyiség, amelynek a falaiban kígyószerűen tekeredik a füst, és egyben a meleg járta egészen a tetőbe épített eternitkéményig. A mennyezet alatt vasrudak voltak a ruhaakasztók felfüggesztéséhez. A padlója lapos boltozat, amely alatt a bevezetett cső végén ég a gáz. A helyiség eleje nyitott, az ember egyszerűen bemegy, felakasztja a szárítanivalót, majd kivonulás előtt csak kiveszi, és száraz ruhában dolgozhat. Egy mókás délutánon heccelődés során nekem kályhaépítő-mesteri oklevelet adtak. 65
