Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
tani parancsnokon kívül. A fiatal dámák szalma- meg tüllkalapban voltak, a tetejükön virágos- vagy zöldségeskerttel. Valamikor nagyanyáink lány korában viseltek ilyet. Ki akartak tenni magukért. A kísérőm szerint tanítónők voltak, mindannyian 20-25 év közöttiek. Múlt századi tintatartójuk és tollszáruk is volt. Én továbbra is szalmaszálat használtam. írtunk rendületlenül, még aznap be is fejeztük. Hanem a gépkocsivezetőnk, igazi belevaló davaj, neki mindennek, amit csak a kuplung kibír, gödör, bucka, árok nem számít. Egyszer egy árok felé közeledtünk, rajta egy híd maradványa, kerékszélességben áttéve két gerenda. Teljes sebességgel rohanunk neki, és már túl is vagyunk. Elég volt neki a két gerenda! Szórakozás Egyik mániája volt az oroszoknak, hogy szórakoztatni is kell a népet. Építsünk szabadtéri színpadot! Végül az is elkészült, sőt fel is avattuk. A fiatal dokijelölt írt egy operaparódiát. Megalakult a zenekar is balalajkákkal, citerákkal, sőt egy hegedűvel és bőgővel. A vezér egy mohácsi muzsikus cigány legény. Jó füle volt tényleg. Még egy „női” szereplő is akadt Tóth Tibor zászlós személyében. Remekül sikerült összeszedni az áriák dallamát, amire a doki a szöveget írta. A darab végén a rászedett szerelmes nő kiissza egy hatalmas csuporból a mérget. Az operát egy kabarészám követte. Berkes Endre vékonycsontú zászlós mint egyensúlyozó és erőművész lépett fel. Az első szám: egy hatalmas rúd egyensúlyozása az orra hegyén. Illeg-billeg alatta, hogy el ne dőljön. Az első sorban ülő orosz parancsnokság és őrség tátott szájjal követte a produkciót. Végül meghajlik a közönség előtt, és a rúd ott marad felfüggesztve. Hatalmas siker! Aztán következett a fő attrakció, a súlyemelés. Egy rúd két végén hatalmas fekete malomkerék, rajta nagy számokkal: 100-100 kg. A színpad mögül négy legény a lába között a súly rúdjával, „eej uhnyem, eej uhnyem”73 éneklése és nyögések mellett centiméterenként becipeli a súlyt a színpad előterébe. Előkerül ismét vékony karjaival az előbbi egyensúlyozó-művész, és próbálja emelgetni. Az őrség hangos bíztatásba kezd, barátunknak remegnek a lábai, míg végre nagy erőfeszítés mellett kinyomja a feje fölé. Hatalmas taps és kiáltás, mire az erőművész fél kézzel az egészet kidobja a tapsoló őrök közé. Erre aztán menekülnie kellett, mert meg akarták lincselni. Az operáért is megbűnhődtünk. A parancsnokság elkezdte firtatni, hogy honnan szereztük a mérget ivó szép fiatal nőt. Nem lehetett őket meggyőzni, hogy Tóth Tibor volt. Azt állították, hogy az ő félrevezetésükre maszkíroztuk 58
