Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
Naponta délelőtt megjelent egy orosz felcser, kérdezve, hogy van-e beteg?30 Akármi volt is a baja, ha lázas volt, és ezt bevallotta, már vitték is az elkülönítőbe. Innen már nem volt visszatérés. Ha előbb nem volt flekktífusza, ott megkapta, és onnan már a táboron kívüli tömegsír következett.31 A fürdőben meztelenül töltött éjszakai fagyoskodásnak jelentkezett a következménye is. Súlyos középfülgyulladást kaptam, irgalmatlan fájdalommal és lázzal járt. A felcser előtti reggeli sorakozásra Jancsi segített le a fekvőhelyről, és tartott addig, amíg az orosz el nem ment, mert támasz nélkül nem tudtam volna talpon maradni, annyira szédültem és rogyadoztam. Egyébként az oroszok állandóan keresték az orvosokat a rabok között, hogy felhasználják őket a betegek kiválasztásában. A mi helyiségünkben is jó néhány orvos volt. Engem is meglátogatott egy nagyon kedves doktor. - Öregem, tarts ki, és tartsd melegen a füledet! Ez minden, amit érted tehetek, mert gyógyszer az oroszoknál nincs - mondta. Egyébként hullanak az emberek a tífusz miatt. A kezelés csak az elkülönítés. Az orvosok is fogytak. Ha kapcsolatba kerültek valamelyik tífuszossal, menthetetlenül megkapták, és néhány nap múlva már temették is. Az engem vigasztaló orvos is erre a sorsra jutott, pár nap múlva meghalt, ugyanígy az említett plébános is. Összegezve: valóságos állati sorba kényszerített és moslékon tartott barmokra hasonlítottunk, vagy inkább ilyenek is voltunk. Egy ismeretlen, nagyon magába zárkózott, bizonytalan foglalkozású és származású társunk rítt ki ebből a lealacsonyodott tömegből. A nagy menetben is velünk gyalogolta az országutat. Itt a táborban minden levesosztáskor elővette a bőröndjét, abból kivette étkészletét, lekuporodott egy sarokba, ölébe vette a koffert, leterítette egy fehér szalvétával, középre a kis tálacskája, jobbrabalra a kanál, villa, és hozzáfogott elfogyasztani azt a löttyöt, amit talán a malacok is fellöktek volna. Ő, sajnos - mint mondta - csak fehérrel megterített asztalnál tud étkezni. Ilyen állapotban értük meg március 15-ét. Időközben a lázam csökkent, a fülfájásom is enyhült, de a jobb fülemre teljesen megsüketültem, a rászorított óra ketyegését sem hallottam. Nem tudtuk elképzelni, hogy az oroszok milyen ünnepség kedvéért sorakoztatják az egész tábort. Ötösével vonultunk ki a tábor előtti legelőre, körbefogva géppisztolyos őrökkel. Délelőtt kivonulás és számlálás a kapuban, délután vonulás vissza, és befelé is számlálás. A cél népszámlálás volt. Kiszivárgott hírek szerint 35 000 volt a tábor létszáma. Januártól állandóan jöttek az újabb foglyok, és nem kellett a fekvőhelyeket szaporítani, ami azt 37