Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
reveszi, hogy vagy 200 méterre valaki kilépett, és bement a már erősen megkopaszodott fiatal almásba. Az öreg szó nélkül célra lendítette a dióverőt, és már lőtt, még talált is. Az illető orra esett. A keletkezett zavarban kiderült, hogy nem fogoly, hanem egy közülük való őr volt az áldozat. Az öreg sírva ment az áldozathoz, nagy keresztvetések között borult rá, és nem lehetett elmozdítani, amíg a szerencsétlen, halott őrt a bennünket kísérő lovas kocsi el nem szállította. Innen körülbelül a déli órákban érkeztünk a bajai hídhoz, a Duna partjára. Végre itthon! Itthon? A Duna hídja lerobbantva.23 Közlekedés kompon. Az első csoportok valamelyikében kerülök a kompra. Átérve látom, a híd és a Futura24 közötti területen komplejárót építenek a „málenki robotra”25 összeszedett bajai lakosok, köztük Schmidt Lali, volt polgári iskolai osztálytárs. Több ismerős is volt köztük, nevükre már nem emlékszem. Odakiáltják, hogy reggel jelentkezz a hídhoz munkára, innen könnyen meg lehet lépni! Én csak kiáltok, hogy értesítsétek az otthoniakat! A szentjánosi kápolna mellett, a Sugovica partján lévő volt utász gyakorlótérre kísérnek bennünket.26 Ebben a lapályban őriznek közel éjfélig. Az őrök a kápolna mellett húzódó árvédelmi töltésen sétálva lesik a tömeget. Majd ismét sorakozó, és a menet elindul az elnéptelenedett városon keresztül a Vaskúti úti laktanyába.27 Végre használhatjuk az elárvult és eddig feleslegessé vált csajkát és kanalat. Elképzelhető, milyen jólesett a heti éheztetés után a fagyoskodó embereknek a jó meleg, sűrű bableves, amit a bajai önkéntes asszonyok főztek. Nem tudom, mikor éreztem ilyen különösen finomnak és ízletesnek a bablevest! A laktanya már érkezésünk előtt is tele volt, a helykeresés tülekedéssel, káromkodással, szitkozódással járt. így múlott el az éjszaka, pirkadatkor a bajaiak már a kapuban álltak, hogy bekerüljenek a városba menő munkás szakaszokba. Azzal próbáltak elküldeni bennünket, hogy még nincs igény és parancs, ha lesz, hirdetni fogják. Búbánatomban a város felőli oldal drótkerítésénél lestem, lestük, hogy jön-e a városból ismerős az üzenetünk hírére. Nemsokára kezdtek közeledni a rokonokat, ismerősöket kereső bajaiak. Köztük feleségem, Erzsóka kocsiban tolva a 18 hónapos Piroskát. A velük lévők közül ma már csak húgom kisfiára, Gabira emlékszem. Integettem, hogy itt vagyok, jöjjenek közelebb! A toronyban lévő őr pedig a 34
