Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
a szemében, de aztán gyorsan felugrott a vonatra, az ablakból azonban még sokáig integetett a távolodó vonatról. Én is elszontyolodva mentem haza árván maradt szobámba. Néhány nap múlva levelet hozott a posta Münchenből. Még egyszer megköszönte a támogatásom, és közölte, hogy most már a saját lábán is meg tud állni. Már talált munkát, és heti 8 márkát keres, ami most már bőven elég lesz megélhetéséhez. Azután már csak egy-egy képeslapot kaptam tőle előbb Münchenből, majd néhány hónap múlva Essenből. Azután lassan azok is elmaradtak, ő is rossz levélíró volt. Nem is találkoztam Géza öcsémmel addig, míg mint póttartalékos be nem vonult Szabadkán a 6-os honvédekhez, de az együtt töltött három hónapra mindig szívesen gondoltam vissza. Bár munkámban nem mutattam kevesebb lelkesedést, mint azelőtt, professzorom - úgy látszik - szükségesnek tartotta önbizalmamat továbbra is fenntartani. Egy nap azzal a kérdéssel fordult hozzám: - Nem szeretné-e a munkáját, a Die zwei Durstigent beküldeni a bécsi nemzetközi kiállításra? - Hát lehetséges lenne? - kérdeztem tőle lelkendezve. - Próbálja meg - szólt mosolyogva -, azt hiszem menni fog. Másnap egy kis kézikocsira raktam a szobromat, és Schuster Francival közösen behúztuk a kiállítási épületbe, és leadtuk zsűrizésre. Néhány napig izgatottan vártam a zsűri döntését, míg aztán megkaptam az értesítést, hogy a zsűri munkámat elfogadta. Örömöm leírhatatlan volt, az igazi, a kész művészek kiállításán fogok szerepelni, ami teljesen szokatlan volt, és elérhetetlennek látszott az Akadémia növendékei számára. Aztán megnyílt a kiállítás. Nem győztem a kiállítás katalógusával betelni, ahol a többi kiállítók neve között szerepelt az enyém is: Eduard Teltsch, Schüler der Wiener Akademie: Die zwei Durstigen. A kiállításon szerepelt az ismert magyar szobrászok közül Róna József, aki 8 évvel én előttem végezte a bécsi akadémiát Az utolsó szerelem című művével és Stróbl Alajos, akinek köszönhettem, hogy Bécsbe kerültem, mert ha ő felvett volna tanítványának, valószínűleg sose kerültem volna az Akadémiára. Stróbl Tisza Kálmán miniszterelnök97 és báró Fejérváry Géza98 portréját állította ki. Izgatottan kerestem és olvastam a bécsi újságoknak a kiállításról szóló beszámolóit, természetesen elsősorban az érdekelt, hogy megemlékeznek-e az én művemről. Minden fiatal író ismeri ezt a vágyat: nyomtatásban látni a nevünket. Hát igen, a legtöbb újság megemlékezett a Die zwei Durstigen szoborcsoportról, és igen hízelgőén nyilatkoztak annak alkotójáról. 97 Tisza Kálmán (1830-1902) a leghosszabb ideig hivatalban lévő magyar miniszterelnök (1875-1890). Stróbl Alajos 1893-ban készített róla szobrot. 98 Fejérváry Géza, báró (1833-1914) politikus, katonatiszt. Honvédelmi miniszter 1884-1903 között. Eközben 1892 végén a király személye körüli miniszter. Magyarország miniszterelnöke 1905-1906-ban (a darabont-kormány). 75 T I
