Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
lány? Zavaromban felriadtam, és azt hiszem el is pirultam, és nehezen nyögtem ki, hogy egy ismerősöm, akit szeretnék emlékezetből megmintázni.- Úgy látom, egész jól emlékszik rá, de azért kérje meg inkább, hogy üljön magának, mindjárt könnyebben fog menni. A fejet egyébként az iskolai kiállításon bemutatjuk - szólt, és mosolyogva továbbment. Én nem akartam Editet megkérni, hogy üljön nekem, de azért megcsináltam a fejet, és gipszbe öntettem. A Zumbusch-iskolában gyorsan múltak a hetek, a hónapok. Az ottani munka nekem nem munkát, hanem gyönyörűséget okozott. Amellett sokat jártam a képtárba, és sokat olvastam, hogy hiányos műveltségemet pótoljam. Mikor az év végéhez kezdett közeledni, új munkába kezdtem. A bécsi akadémia akkor még erősen a klasszikus hatások alatt állott, az emberek, sőt a művészek is mintha szégyellték volna érzéseiket természetesen, nyíltan kifejezni, minden érzést igyekeztek klasszikus köntösbe öltöztetni. A női szépséget a görög vagy római istennők alakjában jelenítették meg, a hősöknek az emlékműveken azok nyújtottak babért, a festményeken az erdőket nem emberi lényekkel, hanem nimfákkal és faunokkal népesítették be. Én sem tudtam teljesen kivonni magam az akadémiai hatás alól, és vizsgamunkámmal egy fiatal szatírt mintáztam, karján egy kis faungyerekkel. Szóval az én alakjaim is a római mondakörből származtak, de a mondanivalómnak már semmi köze nem volt semmiféle mitológiához. Az ifjú szatír kecskebőr tömlőjéből borral itatta kis csemetéjét, aki mohón kapott a tömlő anyacsecsszerű nyúlványa után.90 Mikor első vázlatomat megmutattam Zumbuschnak, ő meghökkenve nézett rám, és megkérdezte: - Mi lesz ebből? Mit akar ezzel ábrázolni? Én azt feleltem, hogy úgy gondolom, hogy valami hűtlen nimfa otthagyta ezt a szegény ördögöt, és még a gyermekét is a nyakába varrta, s az most kicsit bizonytalanul, de azért némi büszkeséggel is néz a kis faun rúgkapáló patás lábaira, és megosztja vele borostömlőjének tartalmát. Zumbusch fölnevetett, és így válaszolt: - Hát maga kicsit önkényesen használja fel a mitológiát, egyébként azonban joga van, a nimfák ma is ilyenek, és mi férfiak még tehetetlenebbek vagyunk velük szemben, mint a maga faunja. Pater semper incertus.91 A munkája pedig jó, csinálja meg! Fölösleges mondanom, hogy ezután még fokozottabb buzgalommal dolgoztam munkámon, és azt gipszbe öntve beadtam az év végi iskolai kiállításra. Ez a kiállítás nemcsak a tanulmányi év végét jelentette, hanem egyben képet adott az egyes évfolyamok művészi nívójáról is, és tanárok és növendékek mindig érdeklődéssel kísérték az elért eredményeket, és összehasonlították az előző év-90 A Die zwei Durstigen (A két szomjazó) magyar címe A két bornemissza. Egy bronzba öntött példánya a Türr István Múzeum képzőművészeti gyűjteményében (ltsz.: 69.5.5.); festett gipszváltozata a Magyar Nemzeti Galériában (ltsz.: 68-8-N). 91 Mater certa, pater semper incertus: a római jogból származó közmondás. Jelentése: Az anya személye biztos, az apáé bizonytalan. 70
