Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
hogy Félix Salten távoli rokonuk, és néki régi barátja, így hát újra visszanyertem jókedvemet, de Saltennek sokáig nem tudtam megbocsátani komisz tréfáját. Reggel szerelmesen búcsúztam el új barátnőmtől, anyja pedig azzal búcsúzott, hogy bécsi tartózkodásom idejére fiának fogad, és hívott, hogy bármikor kedvem tartja, jöjjek el hozzájuk. Boldogan, és az első szerelem érzésével eltelve tértem haza. Salzmann barátom már néhány nap múlva szólott, hogy Edit mindkettőnket meghívott szombat délutánra teára szüleihez. Boldogan mentem fel hozzájuk, de miközben az előszobában leraktam kabátomat és kalapomat, tekintetem egy nagy álló tükörre esett, melyben tetőtől talpig megláthattam magamat, és meghökkentem. Én lennék ez a gyűrött, vasalatlan nadrágú, kopott ruhájú alak? Szüleimnél Szabadkán, de Bécsben is az én olcsó albérleti szobámban csak kis álló tükröcskék voltak, melyekben legföllebb az arcom vonásait láthattam visszatükrözve. És én is, mint azt hiszem minden ember, hajlandó voltam, ha tekintetem éppen tükörképemre esett, képmásomat sok jóakarattal vizsgálni. Felfedeztem, hogy arcom határozott intelligenciát árul el, s ez megvigasztalt vörösesszőke hajamért és arcvonásaim egyéb fogyatékosságáért, így, egész alakban azonban most először láttam tükörképemet, és ez a látvány erősen letörte önbizalmamat. Legjobb szerettem volna venni a kabátom-kalapom, és továbbállni. De már is jött elém Edit, kedvesen, mosolyogva, nem lehetett megfutamodnom. Sajnos a fogadószobában már nagy társaságot találtam együtt, és bár Edit is, anyja is nagyon kedvesek voltak hozzám, én szomorúan tértem haza, mert nem sikerült Edittel négyszemközt egyetlen szót sem váltanom. Ettől kezdve mindenesetre igyekeztem külső megjelenésemre valamivel több gondot fordítani, és mivel a nadrágvasalásra nem óhajtottam pénzt költeni, a régi diákrecept szerint, gyűrött nadrágomat éjszakára lepedőm alá tettem, hogy reggelre így valami vasalásfélét nyerjen. Megjegyzem, hogy tapasztalatom szerint ez a módszer nem tökéletes, igaz, hogy reggelre nadrágomnak szépen „vasalt búgja” volt,85 de nem mindig azon a helyen, ahol kellett volna. Ezután még több ízben voltam Editéknél, és igazán megszerettem szüleit is, akik kedves, európai gondolkodású, derék emberek voltak, de én többre, Edit szerelmére vágytam, lassanként azonban rá kellett jönnöm, hogy bár ő is kedvel engem, de csak a jó pajtást látja bennem, s így első, halálig tartónak vélt szerelmem lassan elkopott, elszíntelenedett. Közben az Akadémián komolyabbra fordult a munka. Készülődni kellett az év végi iskolai kiállításra, és én azonfelül komolyan vettem az előző nyáron Fehértemplomban tett kijelentésemet, és meg akartam nyerni az Akadémia Fügeraranyérmét, hogy ezzel biztosítsam a szabadkőművesek további támogatását. Feladatként Hellmer egy oly témát adott, mely tőlem eléggé távol állott: Szent Bonifác kidönti a Wotan-tölgyet, és kitűzi a keresztet volt a feladat, amit reliefben 85 Bug (búg): él, vasalás. 66
