Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Nemcsak az étkezés, lakbér és mosásköltség megszerzése okozott gondot, a tandíjat is elő kellett teremtenem, füzeteket, rajzpapírt, rajzszert vásárolnom, és apróbb ruhaigényeimet is ki kellett elégítenem. Az Akadémia fekete tábláján egy zsidó ösztöndíjat hirdettek, 50-60 forintot egyszer s mindenkorra.60 Megfolyamodtam, és meg is kaptam. Szabadkáról azonban oly kétségbeejtő levelek érkeztek, hogy a kapott összeget hiány nélkül szüleimnek küldtem, és jómagam tovább nélkülöztem. Szüléimén nem segítettem, magamnak pedig ártottam. Tanárom, Hellmer kezdetben kifejezetten meg volt velem elégedve, később azonban bajok keletkeztek. Untam az antik fejeket, mivel nem értettem meg azokat. Nekem a szemük szilvamagszerű jelenség, a hajuk makaróni-utánzat volt. Kollégáim lassanként abba is hagyták az antikmásolást, és átszivárogtak a természet után dolgozók osztályába. Irigységgel néztem őket. Az antik osztályon végül egy tehetségtelen román-zsidó gyerekkel egyedül maradtunk. Nagyon deprimáló érzés volt. Szerettem volna én is természet után dolgozni, mert úgy éreztem, ez sokkal könnyebben menne, mint az unalmas antikmásolás. Megkértem román hitsorsosomat, hogy szabadidejében üljön nekem, amibe szívesen beleegyezett. Egy ízben a belvederi Apolló fejét másoltam. Mikor Hellmer megnézte munkámat, azt mondta: „Es geht nicht! Ja, das ist eben keine kunst!"61 Ez napokra letört, szinte munkaképtelenné tett. Minden hónapban egy-egy compositio-feladatot kaptunk, mely egyszersmind pályázat is volt. A résztvevők 60 krajcárt fizettek be, és az összegyűlt pénzből 3-4 díjat osztott ki Hellmer. A befutott pályamunkákat egy terem falára akasztottuk, és tanárunk nagy megbeszélést tartott. Minden egyes compositiót elbírált. Szellemes és találó megjegyzéseiből sokat tanultunk. Az iskolaév közepe táján a feladott téma a Kánai menyegző volt, és én egy harmadik díjat kaptam. Dombormű compositiomat rajzban oldottam meg. Hellmernek munkámon különösképpen az tetszett, hogy Mária álmélkodva néz csodát mívelő fiára. Tudni kell, hogy a pályázaton mind a négy tanfolyam együttesen vett részt, és én első tanfolyambeli és a legfiatalabb voltam, tehát sikerem nem volt lebecsülendő. Mivel Hellmer egyébként - mint említettem - nem volt velem megelégedve, ez a harmadik díj tartotta bennem a lelket. Időközben befejeztem hitsorsos kollégám arcképét, és mivel azt sikerültnek tartottam, megmutattam Hellmernek. Megnézte alaposan, majd hozzám fordult és kijelentette, hogy ezt nem én csináltam. Éreztem, hogy elsápadok. Tanárom tehetségtelennek és hazugnak tart... Körülálló kollégáim azonnal és unisono megvédtek. Erre Hellmer a következőket mondta: „Nem szégyenli magát, hogy oly rossz antik másolatokat és ily jó természet utáni fejet mintáz?! Mars át a máso-60 A kézírásos eredetiben a zsidó szót olvashatatlanná tették, áthúzták. 61 Es geht nicht! Ja, das ist eben kunst!: Ez nem megy! Igen, ez éppen nem művészet! 52
