Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
becsültek, és hajlandók voltak az alkalmi munka után is foglalkoztatni, de kisebb fizetéssel. Heti négy forintot ajánlottak fel. Kiszámították, hogy ebből az összegből meg tudok élni. A Margareten kerületben, az ő műhelyük közelében heti egy forintért bérelhetek ágyat, három forint pedig elég lesz az élelemre és mosásra. Elbúcsúztam Weinwurméktől, és egy gipszöntősegédhez költöztem a külső Hundsturmer Strasséra. Lechner és Pausernek nyílt üzlete volt a Kettenbrüskengasséban, amelyben mindenféle szobrok voltak vásárolhatók. Voltak ott szentek, híres muzsikusok arcképei, antik utánzatok, Canova-művek, lovak stb., stb. A műhely hátul volt az udvarba nyíló pincében. Szerencsémre ők öntötték gipszbe a bécsi szobrászművészek agyagszobrait is. így kerültem néhány kiváló művész műtermébe mint Lechnerék segédmunkása. Egy szép napon Edmund von Hofmann-nál dolgoztunk. Lechner bemutatott a mesternek, és elmondta, hogy szobrász akarok lenni. Hofmann erre azt válaszolta, hogy ahhoz két dolog kell, mégpedig tehetség és pénz. Erre én a világ legtermészetesebb hangján azt válaszoltam, hogy pénzem nincs, de tehetségem van. Jót nevetett. Délben von Hofmann elment ebédelni, és mi is egyórás ebédszünetet tartottunk. Gyorsan lenyeltem a magammal hozott frugális ebédemet,55 és a mester egyik, már gipszbe öntött szobrának fejét agyagban lemásoltam. Lechnerék megbámulták gyorsaságomat. Már javában folytattuk gipszöntői tevékenységünket, mikor von Hofmann visszajött a műtermébe. Rögtön szemébe tűnt másolatom. Kérdezte, ki csinálta. Lechner büszkén felelt: „Unser Eduard”. Erre felém fordult Hofmann, és barátságosan mondta: „Ja, sie haben Talent”56 Boldog voltam. Ettől a naptól fogva von Hofmann atyai barátom lett. Felszólított, hogy vasárnaponként jöjjek a műtermébe rajzolni. Kedves volt hozzám, komolyan vett, tanított. Ki volt von Hofmann? Született Pesten mint egy osztrák tüzértiszt fia. Apját 1848-ban valamelyik csatában elfogták, és Erdélybe internálták. Mint ezredes ment nyugalomba. Valamikor Temesvár parancsnoka volt.57 Mesterem nem szerette a magyarokat, talán azért, mert apja katonai karrierjét megakasztották, de még kevésbé szívelte a zsidókat.58 Emiatt sok vitám volt vele, ki aktív zsidó és szenvedélyes magyar voltam. Egyébként emberséges ember volt, kitűnő nagy tudású szobrász, kinek megbízhatósága és becsületessége meglátszott munkáin is. Más szobrászok műtermébe is bejutottam Lechner és Pauser révén, de azok nem törődtek velem. Azonban hasznos volt reám nézve, hogy komoly művészek 55 Frugális: szerény, szűkös 56 Unser Eduárd: A mi Edénk. - Ja, sie haben Talent: Igen, van tehetsége. 57 Edmund von Hofmann édesapja, Johann von Aspernburg Temesvárott volt tüzértiszt. 58 A „még kevésbé szívelte a zsidókat” mellékmondatot a kézírásos eredetiben utólag olvashatatlanná tették, áthúzták. 49
