Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
jutottam célomhoz. 1888-at írtak, tíz forint volt a zsebemben, és előttem álltak a nagy lehetőségek. A magammal hozott térkép alapján másnap a nyakamba vettem a várost. Mentem Eberhard ajánlóleveleit leadni, a Novaragasséból (a Praterstern mellett) a Kettenbrückengasséba, Lechner és Pauser gipszöntő céghez. Szíves fogadtatásban volt részem. Kikérdeztek, hogy mit tudok. Elmondtam, hogy Budapesten egy évig szobrászkodtam (a legdurvább munkától a legfinomabbig...), tudok önteni, ragasztani, javítani. Lechner megígérte, hogy mihelyt lehet, felfogad segédmunkásnak. Néhány nap után, reggel beállított lakásomra Lechner egy előttem ismeretlen munkása, és vitt magával dolgozni a Práterbe, hol valami kiállítás készült a Rotundéban52 és a körülötte épülő pavilonokban. Mi, Lechner alkalmazottai, egy pavilon előtt óriási gipszszobrokat állítottunk össze. A munkának nekivetkőztem, levetettem mellényemet is, és egy sarokba helyeztem. A második napon kétségbeesve vettem észre, hogy megmaradt összvagyonomat, öt forintot kilopták mellényzsebemből. Ez nagyon elkeserített. A déli étkezéshez nem mentem haza, hanem rendszerint magammal vittem az ebédet, és papírból étkeztem. Másnap a nadrágzsebemben talált aprópénzből vettem kenyeret, egyébre nem tellett. így tengődtem szombat délutánig, mikor átvettem Lechnertől keresetemet, napi egy, tehát hat forintot. Boldogan vittem a pénzt haza Weinwurmékhoz. Öt forintot átadtam reggeliért, vacsoráért és lakásért, egy forintot megtartottam ebédre és egyéb költségekre. Meg voltak elégedve velem és én velük. Egy nap a Naturhistorisches Hofmuseum kupoláját díszítő Héliosz-szobor szétfűrészelt gipszmodelljét állítottuk össze.53 Hatalmas fáklyát tartó karját erősítettük a törzshöz. Én teljes erőmmel fogtam a kart, míg két segéd a puha gipszet öntötte, csapkodta a hézagok közé. A munka menetét alulról egy tábornok és kísérete figyelte. Gyorsan kellett dolgozni, és a munka hevében egy ököl nagyságú puha gipsz az orromra esett, és azt befödte. Nem mozdulhattam a helyemről, tehát kénytelen voltam szájon át lélegezni, és tűrni a kellemetlen állapotot, míg a gipsz megkeményedett, és Héliosz karját elengedhettem. A tábornok harsányan nevetett helyzetemen, és kísérete is jót mulatott. Mire leszedhettem a gipszet az orromról, a tábornok elment, de vissza-visszafordult felénk, és még mindig nevetett. Megtudtam, hogy Ferenc József öccse, Károly Lajos főherceg volt.54 Valószínű, hogy én is nevettem volna rajta, ha ő áll az én helyemen, és én nézem. Lechnerék megdicsértek helytállásomért. A Práterben végzett munkát befejeztük, a kiállítás megnyílt. Lechnerék meg-52 A Práterben - Bécs legnagyobb parkja - az 1873. évi világkiállításra épült a Rotunde, a főépület, melyet nem bontottak el, s gyakran rendeztek itt kiállításokat. 53 Naturhistorische Hofmuseum (ma Naturhistorische Museum): Természettudományi Múzeum kupoláján lévő Héliosz napisten szobra. 54 Károly Lajos főherceg (1833-1896) Ferenc József császár és magyar király öccse. Mária Annunciáta nápolyi hercegnővel kötött házasságából született Ferenc Ferdinánd trónörökös és Ottó főherceg, utóbbi IV. Károly, az utolsó magyar király apja. 48
