Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

látogatta.36 Mint rajzos ember, hogy az osztrákoknak ártson, hazafiságból bankó­hamisításra adta fejét. Rajtaveszett. Ült jó egynéhány évig. Kiszabadulása után, már élemedettebb korban megnősült, elvévén egy német nevelőnőt, kivel három gyermeke volt. Már nem emlékszem rá, hogyan ismerkedtem meg vele, de sza­badidőmben kezdtem hozzá járni. Nagy tisztelője lettem, és azért szívesen ültem le, hogy festéket törjek neki. Felesége járatta az Über Land und Meer című képes folyóiratot, melyben a német és egyéb külföldi festők képei nagy fametszetekben voltak reprodukálva. Ezen képek kapcsán beszélt Sauer bácsi a művészetről, és én lelkesedve hallgattam. Ő maga címtáblákat festett, néha egy-egy arcképet rajzolt fekete krétával, fény­kép után, vagy megrendelésre templomi zászlót színes szentképecske-mintáról. Sokat meséltem otthon Sauer bácsi nagy művészetéről, míg szüleim meg nem rendelték nála olajfestésű arcképüket. Ezeket fénykép után készítette, de a színük miatt néhányszor természet után is dolgozott. A képek most is megvannak Ar­nold öcsém birtokában, és bizony gyenge mázolmányok. Sauer bácsi volt az első „művész” kivel az életemben találkoztam. Őnála lát­tam először, hogyan készül a kép, ő beszélt nekem először Michelangelóról és Izsó Miklósról, kit személyesen ismert. Olvasmányaimból tudtam, hogy a szobrot agyagból készítik, de hogy miként, arról fogalmam se volt. Szabadkán lehetett agyagot találni. Vízzel összegyúrtam, és kockába vertem, azután megszárítottam, a száraz tömbből faragtam ki bicskával a fejeket. A szárítást hosszadalmas pro­cedúrának találtam, miért is rosszul égetett vörös téglából kezdtem maszkokat faragni. Szobor Szabadkán alig volt. A piactéren állt egy Szentháromság,37 a Városer­dő közelében egy olajfestékkel kiszínezett Szent Rókus,38 és ugyancsak a piactér egy régi házának fülkéjében Nepomuki Szent János. Mindez nemigen inspirált, én másról álmodoztam. Palicsot nagyon szerettem. A Palicsi-tóban tanultam meg úszni, figyelve az úszómesterekre, amint másokat oktattak. Az ottani park hatalmas fáinak árnyé­kában jólesett heverészni, a tópart dombjairól nézni a napsütésben csillogó, szinte végtelennek tűnő vizet. A dombok alatt jó volt fürödni, mert a szabadban nem kellett fizetnünk. Egyszer észrevettem, hogy ott, ahol a dombról leszakadt a föld, vastag cserépdarabok állanak ki. Egy nagyobb cserépdarabot magammal vittem, 36 Marastoni Jakab (Velence, 1804-Pest, 1860) olasz származású festő 1836-ban telepedett le Pesten. Kora igen termékeny portréfestője volt. Az első Magyar Festészeti Akadémiát 1846-ban hozta létre, Lotz Károly és Zichy Mihály is növendéke volt. 37 A piactér (amit 1878-1879 között töltöttek fel) neve Szent István tér volt. (Ma a Városháza előtti tér, melyen a kék szökőkút áll.) 38 Városerdő (Sétaerdő vagy Városliget): Szabadka északi részén lévő hétvégi pihenőhely. Eperfák­kal ültették be a területet még a 18. század végén. Használatos volt az Epres erdő elnevezés is (szer­bül Dudova suma). A Városerdő délnyugati csücskével szemben állt egy baldachin alatt a Magyar utca (ma Zrinjskog i Frankopana u.) végén a Szent Rókus-szobor, amit Antonija Pertic-Markovic emeltetett 1855-ben. - Szekeres László, 1975. 45-46. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom