Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
ga - úgy látszik - átragadt a magas vendégre is. Végigpróbálta az egész osztályt, de hiába, még a legjobb matematikusok is némák maradtak. Végre csüggedten hozzám fordult. Felpattantam, és bátran feleltem: Egy plusz „a” az első hatványon. Feleletemmel meg volt elégedve. Kérdezte, milyen calculusom volt karácsonykor algebrából. Szégyenkezve, lesütött szemmel válaszoltam: „Elégtelen.” Erre azután szívhez szóló beszédet intézett hozzám. Megríkatott. Olyanokat mondott, hogy szüleim valószínűleg áldozatok árán iskoláztatnak, de én nem tanulok, kilopom a pénzt a zsebükből, mit ők fáradsággal keresnek. Beláttam, hogy ez gonoszság, és nem szép tőlem... Távozása után Kosztolányi tanár úr kijelentette, hogy az osztály legnagyobb szamara mentette meg a becsületet. Hát igen, a matematikában szamár voltam. Megértettem én minden magyarázatot, de gyorsan elfáradtam, abbahagytam a feszült figyelést, és az is kiment a fejemből, amit megértettem. Nem érdekelt. A következő napon a történelemórára jött be a főigazgató. Ott ültem az első padban, a karosszéke előtt, hogy ne kerülhessem el a figyelmét. Összevissza kérdezett. Végre feltett egy kérdést: „Ki volt a XII. század legkiválóbb magyar uralkodója?” Én mindjárt felnyújtottam a kezemet, de ő úgy tett, mintha észre sem vett volna. Másokat szólított fel. Ki nem elégítő feleleteket kapott. Végre én kerültem sorra. Megmondtam. Jól feleltem, de ő tovább kérdezett; hosszasabban indokolnom kellett nézetemet. Közben Balás tanár úr mosolyogva bólintgatott. Tanárom is, a főigazgató is meg volt velem elégedve. Utóbbi még megkérdezte, hogy milyen calculusom volt karácsonykor: Jeles - vágtam ki büszkén. Megint a lelkemre beszélt. „Látod-látod, te tudnál tanulni stb.” A latinórán megint hátra kerültem. Fehér Ipoly karosszékéből körüljáratta szemét az osztályon. Engem keresett, és mindjárt elsőnek szólított fel, de ezúttal tudományom teljes csődöt mondott... Mily szégyen oly szép szereplés után! Csúnyán lehordott. Az iskolaév végén Kosztolányi tanár úr átengedett algebrából, az osztály becsületének mentése körül szerzett érdemeimért, de latinból megbuktam... Pótvizsgára utasítottak. Balás tanár úr magához hívatott, összeszidott, és kijelentette, hogy a szünidő alatt ő fog latinra tanítani. Apámnak pedig erről ne szóljak, mert ő honoráriumot úgysem fogad el. Ilyen ember volt az én áldott emlékű történelemtanárom. Jártam hozzá a legforróbb kánikulai délutánokon. Kikérdezte a feladott leckét, és ha a latin igeragozás felmondása közben néha el is aludt, rögtön felébredt, ha valamit elvétettem. Ősszel szerencsésen letettem a pótvizsgát, és a negyedik osztályba léptem. Akkortájban telepedett le Szabadkán Sauer Károly festő.35 Romantikus múltú öreg bácsi volt, ki ifjú korában Pesten jogászkodott, majd Marastoni festőiskoláját 35 A név írása ingadozó. Teles Ede Sauernek írja. A szabadkai gimnázium évkönyvében valószínűleg fia, Szauer Henrik szerepel, kinek apja Szauer Károly, és a foglalkozása képíró. 38
