Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Szárnovszky Ferenc (1863-1903) szobrász, éremművész. Elsősorban kisplasztikákat és érmeket, plaketteket készített. Francia hatásra egy újabb magyar éremstílus kezdeményezője. A mintázás rendkívüli finomságával kitűnő, jelentős műve az Iparművészeti Múzeum Állami nagy aranyérme (1895). Nagyobb méretű plasztikai művei közül legfontosabb a szekszárdi Garay-emlékszobor (1898, Köllő Miklóssal közös alkotása).

Szentgyörgyi István (1881-1938) neoklasszicista szobrász, főiskolai tanár, a két világháború közötti korszak sokat foglalkoztatott mestere. Főleg klasszicizáló aktokat (Kígyóbűvölő, Panasz, Pajtások) és portrékat mintázott. Megmaradt köztéri szobrai közül említésre méltó a soroksári Hősi emlékmű (1926), a Szabó Ervin téri Díszkút (1928) és a kiskunhalasi Hősi emlékmű (1926).

Szinyei Merse Pál (1845-1920) impresszionista festő, a magyar plein-air festészet megteremtője. Tanulmányait Münchenben végezte, ahol Courbet és a francia plein-air festészet hatása alá került. 1873-ban alkotja fő művét, a Majálist, mely témáját tekintve Manet Reggeli a szabadban című képével rokon. A kép kédvezőtlen fogadtatása után a festő visszavonult jernyei birtokára, csak néha-néha nyúlva ecsethez (Lilaruhás nő, 1874). Ismét a művészetnek szentelte idejét 1882-től, ám az ekkor festett Pacsirta (1882) sem aratott sikert. Szinyei elismertségét végül az 1896-os millenniumi kiállítás hozta meg, a Majális ismét a közönség elé kerül, és ettől kezdve Szinyei lett a „modern magyar művész” Magyarországon.

Tornyai János (1869-1936) a hódmezővásárhelyi művészek egyike, akit többnyire a magyar paraszti sors foglalkoztat. Tanulmányait a Mintarajziskolán, majd Párizsban a Julien Akadémián folytatta, ahol Munkácsy hatott rá. Festészetében Munkácsy népi realizmusa él tovább expresszívebb formában (Betyárszerelem, 1907.) Művei csak élete vége felé világosodnak ki, válnak színesebbé, ekkor már néha plein air problémák is foglalkoztatják (Zöldkabátos asszony, 1932-34).

Tóth István (1861-1934) szobrász. A bécsi akadémián tanult. Főképp épületplasztikákat, egyházi és emlékszobrokat készített. Első jelentős munkája a nagyváradi Szent László-királyszobor (1893), amelyet további egyházi megrendelések követtek (Szaniszló Ferenc püspök szobra, 1896). Részt vett az Országház és a Vajdahunyadvár épületplasztikai díszítésében is. Emlékművei közül a legismertebb a Halászbástyán felállított Hunyadi-szobor (1903).

Udvary Géza (1872-1932) festő. Arcképeket, tájakat, reneszánsz öltözékű, velencei patríciusokat festett. Az Országházban két freskót készített (Hunyadi János Nándorfehérvár falai előtt; Mátyás király bevonulása Buda várába). Az Iparművészeti Iskola tanára volt.

326