Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

téré, mint az a Szerelem című szobrán is látszik, elsősorban Rodin volt hatással. Portrékat (Rippl Rónai arcmása, 1900), allegorikus zsánerszobrokat, épületdíszí­tő műveket (Gresham-palota, Adria Biztosító) és számos emlékműszobrot készí­tett, de foglalkozott kerámiával is. Legismertebb müve a Városligetben felállított Anonymus-szobor (1903). Liezen-Mayer Sándor (1839-1898) romantikus stílusú festő. Többnyire törté­nelmi kompozíciókat festett (Magyarországi Szent Erzsébet). Sokat foglalkozott illusztrációkkal, melyek között a legjelentékenyebb Goethe Faustjához készített ötven lapnyi sorozat. Élete nagy részét Münchenben töltötte, ahol a festőiskola tanáraként számos magyar festő mestere volt. Lotz Károly (1833-1904) festő, az akadémikus historizmus képviselője. Első­sorban falképfestő, de romantikus táj- és életképeket is festett (Vágtázó betyár). Jelentős művészeti értéket képviselnek portréi és aktképei, amelynek modellje többnyire nevelt lánya, Lotz Kornélia volt. Mitológiai, allegorikus freskóinak nagy szerepe volt a nemzeti falképfestészet megteremtésében. Fő művei a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országház lépcsőházának, illetve az Operaház mennye­zetének (1889) falképei. Margó Ede (1872-1946) szobrász. Budapesten az Iparművészeti Iskolában és Stróbl Alajos mesteriskolájában, végül Párizsban a Julien Akadémián tanult. Első ismertebb műve a párizsi Salonban kiállított Agónia című dombormű, amellyel elnyerte a mention honorable-t. Számos síremléket (Vízvári Gyula; Paulay Ede) és domborművet alkotott, a párizsi világkiállítás bányászati pavilonjának épület­plasztikai díszítését (Martinacél) és a millenniumi emlékmű Hunyadi János és I. Ferdinánd alakját is ő készítette el. Legismertebb emlékműve Dankó Pista szob­ra Szegeden (1912). Maróti (Rintel) Géza (1875-1941) szobrász, építész és festő. Pályája kezdetén előbb díszítő szobrászati munkákat készített (Gresham-palota, Kereskedelmi Bank), majd síremlékszobrászattal (Ráth György-síremlék) foglalkozott. Élete nagy részét kül­földön töltötte, egy ideig Amerikában élt és dolgozott. Ottani munkái a detroiti Fisher Building bronz- és gránitszobrai, falfestményei és a Livingstone Memorial fehér márvány világítótornya; de meghívták Mexikóba is, hogy elkészítse a Nem­zeti Színház belsőépítészeti terveit és külső díszítését. Idősebb korában közel-keleti utazást tett, amely során rekonstruálta a Salamon-templomot (British Museum). Utolsó éveiben nagyszabású Atlantisz könyvét írta. Mátrai Lajos, ifj. (1875-1945) szobrász, éremművész, Mátrai Lajos György szob­rász fia. Tanulmányait Firenzében Rafaello Cellái műtermében, Budapesten az Ipar­­művészeti Iskolában és Párizsban a Julien Akadémián, illetve az École Nationale et Speciale des Beaux-Arts-on végezte. Az Iparművészeti Iskola tanára volt. Élet­321

Next

/
Oldalképek
Tartalom