Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona
Bihari Sándor (1855-1906) festő, a szolnoki müvésztelep egyik alapítója. Bécsi tanulmányai után Párizsban Laurens-nél képezte tovább magát. Itt ismerte meg az impresszionistákat és a plein air festészetet. Ez a találkozás életre szóló hatást gyakorolt művészetére. 1886-ban festette meg a Bíró előtt című képét, amely a leghíresebb magyar életképfestővé avatta. Képein az alföldi nép és a cigányság életéből vett jeleneteket festett {Az ö nótája, 1893). Borbereki-Kovács Zoltán (1907-1992) szobrász és festő. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István tanítványa, ezután pedig római ösztöndíjasként Ferruccio Ferrazzi mellett tanult. Az UME alelnöke és a szolnoki művésztelep tagja volt. Az 1930-as évektől kezdve kizárólag szobrászattal foglalkozott, zárt, tömbszerű szobrokat alkotott. A népies irány egyik képviselője {Tehenes pásztorfiú, kisplasztika, 1936; Kubikos, köztéri szobor, 1937, Szentes). 1949-től Fokvárosban élt, ahol az afrikai művészet hatása alá került, fokozatosan haladva a figurális művektől az absztrakció irányába. A 60-as évek végétől féldrágakőből készült nonfiguratív műveket készített. Bruck Miksa (1863-1920) festő. Budapesten, Párizsban és Münchenben tanult. 1887- ben tért haza, és állította ki a Műcsarnok tárlatán Lóversenyen című képét. Eleinte párizsi hatás alatt plen-air festéssel próbálkozott (Libapásztor lány, 1896). Később, jellegzetes enteriőrjei mellett, tájképeket, felvidéki utcarészleteket is megörökített. Damkó József (1872-1955) szobrász. Budapesten és Párizsban tanult. Elsősorban egyházi vonatkozású és magyar történelmi tematikájú szobrokat, portrékat, valamint emlékműveket és épületplasztikai munkákat (Széchenyi fürdő) készített. Ismertebb művei a budapesti Kapisztrán-szobor (1922, Foerk Ernővel), a torinói Kossuth-szobor és a II. Szilveszter pápa síremléke (1909) Rómában. Donáth Gyula (1850-1909) szobrász. Fiatalabb korában Bécsben és Münchenben élt és alkotott. Semper tanítványaként részt vett a Kunsthistoriches Museum épületplasztikai díszítésében. Hazajőve a temető művésze lett, számos művész, politikus síremlékét készítette el (Kammermayer Károly síremléke, Huszár Adolfsíremlék). Épületplasztikai megrendeléseken is dolgozott (Vigadó, Szapáry-fürdőház, Herkulesfürdő). Köztéri szobrot, bár többnyire indult a pályázatokon, keveset alkotott (Turul szobrok, Werbőczy-szobor). Dózsa-Farkas András (1902-1982) ipari formatervező és szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Sidló Ferenc segéde lett. Erősen plasztikus, bonyolult beállítású figurális szobrai (Rabszolga) a neoklasszicista szobrászat körébe tartoznak. Portréi az idealizáló naturalizmus jegyében fogantak. 1950-től szinte teljesen visszavonulva a kiállítótermektől, az ipari formatervezés hazai megteremtésén fáradozott. Szobrászati művein ez idő tájt már leginkább a fémmegmunkálási technikák kerültek előtérbe. 317 T
