Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

freskói (1726-29). Legjelentősebb művei a würzburgi palota (1750-53), illetve a vicenzai Villa Valmarana Homérosz, Vergilius, Tasso és Ariosto művei alapján díszített falképsorozata (1757). Élete utolsó éveiben a madridi királyi palota freskóin dolgozott (1762-66).

Tintoretto, Jacopo (1518-1594) velencei reneszánsz festő. Művészetében fokozatosan eltávolodva a reneszánsztól, végül a manierizmusig jutott el. Eredeti neve Jacopo Robusti volt. Bonifazio Veronese és Paris Bordone műhelyében tanult. Michelangelo és Tiziano hatott rá: egy mendemonda szerint műhelyének ajtaja felett a Michelangelo rajza, Tiziano színe jelige szerepelt. Első nagy sikerét a velencei Scuola Grande di San Marco részére festett Szent Márk megmenti a rabszolgát (1548) aratta. Később az 50-es, 60-as években folytatta a Scuola megrendelésére a Szent Márk-ciklust (Szent Márk ereklyéinek csodás megtalálása, 1562-64). Igen jelentős freskóművészeti hagyatékot hagyott maga után: egyebek mellett a velencei Palazzo Ducale Sala del Anticollegiójába mitológiai allegóriát (1576), a Scuola Grande di San Rocco számára ó- és újtestamentumi jeleneteket (1564-87) és a San Giorgio Maggiore-templom szentélyébe egy Utolsó vacsora-ábrázolást (1592-94) festett. A freskók mellett számos portrét (Jacopo Sansovino arcképe, 1546 előtt), bibliai és mitológiai tárgyú képet ( Vénusz, Mars és Vulkán, 1551 körül) is alkotott.

Tiziano, Vecellio (1488-1576) velencei reneszánsz festő. Valószínűleg Giovanni Bellini tanítványa, de korai művein inkább érződik Giorgione hatása, akivel együtt is dolgozott. 1516-ban a Velencei Köztársaság hivatalos festője lett, később pedig V. Károly udvari portréfestője. Egyházi és mitológiai tárgyú műveket (Égi és földi szerelemről, 1514; Adógaras, 1516) és számos arcképet festett. Az 1510-es években, eltávolodva Giorgione stílusától, önálló stílust alakított ki. Ennek egyik első példája a velencei Santa Maria dei Frari Mária mennybemenetele oltára (1516— 18). Következő korszaka - felesége halála után - az 1530-as években következett be, ekkor képei bensőségesebbé, meditatívabbá válnak (Urbinói Vénusz, 1538). Az 1540-es évektől képei már a manierizmus hatásáról tanúskodnak (III. Pál pápa unokaöccseivel, 1546).

Toorop, Jan (1858-1928) jávai származású holland festő. Kezdetben a Húszak tagja, majd házassága után előbb a szimbolizmus (Anyaság, Auróra), majd az Art Nouveau hatása alá kerül. Művein gyakran tűnnek fel jávai motívumok. 1905 után, áttérve a katolikus hitre, főleg keresztény témájú képeket fest (Golgota, 1912). Készített színes üvegablakokat és könyvillusztrációkat is.

Turner, William (1775-1851) angol romantikus festő. Vízfestményeket, olajfestményeket és karcokat egyaránt alkotott. Témája szinte kizárólag a táj, Ruskin szavaival élve: Turner a tájképfestészet Michelangelója. A fény festőjének is nevezik, mivel bár festészetének korai korszakában még Claude Lorrain hatása érződik, 1830-as évektől színei feloldódnak, és megelőzve ezzel az impresszionistákat,

313