Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Medici megrendelésre a Mária megkoronázását a Sant’Ambrogióba (1441-47), illetve a San Lorenzo Angyali üdvözletét (1445 körül). Filippo Lippi utolsó két év­tizedének legjelentősebb alkotásai a pratói dóm Szent István és Keresztelő Szent János életéből vett jelenetei (1456-64); a spoletói dóm apszisának Mária élete freskói (1466-69, Fra Diamantéval együtt) és a Pitti tondo (1452). Longhi, Pietro (1702-1785) itáliai, velencei zsánerfestő. A veronai Antonio Balestra, majd a zsáner és keresztény témákat egyaránt festő bolognai Giuseppe Maria Crespi voltak a mesterei. Főként zsánerfestőként ismert, de festett néhány vallási témájú képet {A hét oltári szentség, 1755-57), arcképet (Goldoni portréja) és mi­tológiai témájú freskókat is (Ca’Sagredo, A gigászok bukása, 1734). Zsánerképein a velencei mindennapokat örökítette meg (Zenelecke, 1760-as évek). Lorenzetti, Ambrogio (1290-1348) sienai festő, Pietro Lorenzetti öccse. Művésze­tében ötvözte a sienai hagyományokat és Giotto festészeti vívmányait. Az első neki tulajdonítható mű az 1319-ben keletkezett Vico lAbatei Madonna-oltártábla ar­chaizáló stílusú, de már az alak megformálásán érződik Giotto hatása. Ambrodgio későbbi művein a Giotto-hatás még erőteljesebb: az 1334-es Annuntiatio-táblán az aranyalap ellenére is az alakok térbe helyezettek, és plasztikusan megformál­tak. Oltárképei mellett freskókat is készített, egyik ismert sorozata a sienai San Francesco-bazilika falfestése. A Santa Croce-kápolna freskóinak hatását mutató képekből ma már csak egy-két jelenet van meg [A ferencesek ceutai vértanúsá­ga, 1324-27). Fő munkáján, a sienai Palazzo Pubblico falképein, amelyek a jó és a rossz kormányzás allegorikus ábrázolásai, egymással karöltve jelenik meg a Filo­zófia (arisztoltelészi eredetű államelmélet) és a hétköznapi valóság (Vihar). Lorenzetti, Pietro (1280-1348) sienai festő. Ambrogio Lorenzetti bátyja. Művé­szetére elsősorban a sienai festők (Duccio, Simone Martini és Giovanni Pisano) hatottak, ám téralkotási módszere Giottótól származtatható. Legkorábbi ismert műve az arezzói Pieve poliptichonja (1320). Fő műve az assisi alsó templom ke­reszthajójának déli szárában megfestett passió-sorozat (1320-40), amelynek meg­festése közben fokozatosan jut el a sienai kompozíciós sémáktól (Utolsó vacsora) a giottói perspektivikus térig (Keresztrefeszítés). Lorrain, Claude (1600-1682) francia barokk tájképfestő. Rómában egy Annibale Carracci-tanítvány, Agostino Tassi tájképfestő inasa, Nápolyban Goffredo festő volt a mestere. Az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb képviselője. Művei­hez előtanulmányként tollrajzokat készített, melyeket a Liber veritas című könyve őriz. Lorrain számára a természet ábrázolása, a levegő- és fényhatások tükrözése volt az egyetlen festői feladat. Az ember csak kellék, bibliai (Menekülés Egyiptom­ba, 1647) vagy mitológiai alakjai (Aeneas Déloszban, 1671-72) szinte elvesznek a monumentális tájképi környezetben. Művészete nem talált azonnal követőkre, igazi megértői az angol tájképfestők, főként Turner; a franciák közül Corot volt. 296

Next

/
Oldalképek
Tartalom