Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona
hozzá közelednek az imádók. A felülső rész középső deézisz ábrázolását (Krisztus, Szűz Mária, Keresztelő Szent János) és angyali karát az eredendő bűn megtestesítőjeként, az ősszülők alakja keretezi. Az oltár zárt állapotában az Ige megtestesülését ábrázolja: alul a két donátor és evangélista, illetve Keresztelő Szent János szoborszerű alakja, legfelül próféták és szibillák, középen pedig az angyali üdvözlet látható. Hubert van Eyck Stílusa a Bárány imádása jelenethez hasonló, az udvari művészet formavilágában gyökerező lehetett. Az oltár, elsősorban Jan van Eycknek köszönhetően, a németalföldi realizmus korai fő műve. Eyck, Jan van (1390 k.—1441) németalföldi reneszánsz festő. Pályája kezdetén Bajor János liege-i püspök (1922-24), majd pedig Jó Fülöp burgundi herceg szolgálatában állt. A herceg bizalmasaként Spanyolországban és Portugáliában is megfordult. Ifjú korában az udvari művészet formavilágából indult el, ebben a periódusban keletkezett a berlini Madonna a templomban című képe (1425 körül). A harmincas évek elején Brugge-ben telepedett le. Első alkotói korszakának lezárója, öszszegzője, a van Eyck testvérpár fő műve a Genti oltár (1432), amely valósághűségre törekvésével egyben a németalföldi realizmus kulcsműve is. A részletek aprólékosan kidolgozottak, a tárgyak anyagszerűek. A szárnyas oltár nyitott állapotában Krisztus második eljövetelét; bezárva pedig az Ige megtestesülését hirdette. Ebben a periódusban keletkezett további művei a Niccolo Albergati kardinális portréja (1431-32), vagy a Rolin kancellár Madonnája (1435 körül) és a Georg van der Paele kanonok Madonnája (1434-36) egyaránt az anyagszerű illúziókeltés szellemében fogantak. Az Arnolfini házaspár (1434) című képén mindezen túlmenően minden gesztusnak, ottfelejtett tárgynak szimbolikus jelentése is van (németalföldi rejtett szimbolizmus). Fabritius, Carel (1624-1654) holland barokk festő, feltehetően Rembrandt tanítványa és az orániai herceg udvari festője volt. Kevés munkáját ismerjük. Alkotásaiban sötét alakjait világos háttér elé állította. Egyik fő műve a hétalakos Családi csoportkép, amely 1864-ben elégett. Egyesek szerint őnála tanult Jan Vermeer van Delft. Foujita, Tsugouharu (1886-1968) japán festő és illusztrátor. Aktokat, portrékat és csendéleteket festett. Művein ötvözi a keleti tus- és a nyugati víz- és olajfestészet hagyományait. 1913-tól Párizsban élt, ahol kapcsolatba került Léger-vei, Picassóval, Modiglianival és Matisse-szal. Isadora Duncantól táncleckéket vett. Ismertek a Man Ray szeretőjét, Kikit ábrázoló aktjai. Élete vége felé áttért a katolikus hitre. Fragonard, Jean-Honoré (1732-1806) francia rokokó festő és grafikus. François Boucher és Jean-Baptiste Siméon Chardin tanítványa. Csaknem tíz évet töltött Itáliában, ahol az itáliai és holland barokk mesterek hatása alá került (Rembrandt, Tiepolo). Visszatérve Párizsba a Corésus és Callirhoé című képével robbant be a köztudatba, majd ezt követően főként a XV. és XVI. Lajos korabeli udvari élet festője lett. Népszerűségét a kor ízlésének megfelelő, olykor pikáns hangulatú, 286
