Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

»... ÉLTEM, ÉS MŰVÉSZ VOLTAM”

Teles Ede visszaemlékezései

Feleségemnek1 és másoknak is mondtam el néha élményeket, eseményeket életemből. Gyakran hallottam ilyen alkalmakkor azt a megjegyzést: „Milyen kár, hogy ezeket az elmondottakat nem jegyzed fel.”

Lehet, hogy van valami igazuk azoknak, kik így beszéltek, de nekem nincs sok kedvem hetven és néhány esztendőt dióhéjba szorítani, mert tudom, hogy az nagyon nehéz feladat, melyhez mellesleg tehetség és hozzáértés is kell. Azután életem sem volt túlságosan érdekes. Én inkább befelé éltem.

Miért írjak tehát visszaemlékezéseket? És a második kérdés: kinek? A nyilvánosság előtt nem akarom kiteregetni mindazt, mi velem történt, vagy azt, minek fül- és szemtanúja voltam, írói babérokra sem pályázok. Hiúság nem hajt. (Egész életemben arra voltam hiú, hogy nem vagyok hiú. Erre azonban nagyon hiú voltam...)

1942. május 12-én hetven esztendős lettem. Feleségemtől, gyerekeimtől, rokonaimtól és néhány barátomtól különféle ajándékot kaptam és sok virágot, amint az már ilyenkor szokás. Az ajándékok között volt egy szép, bőrbe kötött, naplónak való üres könyv, Valy sógorasszonyom adománya.2 Jókívánságai mellett azon óhajának adott kifejezést, hogy ebbe, az általa ajándékozott könyvbe írjam meg életem folyását.

Megvan tehát a szép födél, az üres lapok várják a feljegyzéseket.

Jó gondolat volt Valytól ilyen szép könyvvel csábítani az írásra. És még valami megvilágosodott előttem: a hozzám tartozók, leszármazottaim majdan érdeklődéssel fogják ezeket a lapokat forgatni, mint ahogy én is szívesen olvasnám elődeim feljegyzéseit, ha ilyesmit hátrahagytak volna. Bizony én őseimről, még nagyszüleimről is csak alig tudok valamit.

Tehát nekivágok a szokatlan munkának.

Nem a nyilvánosságnak írok. Ha véletlenül azonban valaki olyan kezébe kerülnek feljegyzéseim, aki korom képzőművészeti viszonyai iránt érdeklődik, találjon benne egy csokor átélt, megbízható adatot.

1 Glückstahl Irén (Selmecbánya - ma Banská Stiavnica, Szlovákia -, 1882-? 1956) Teles Ede harmadik felesége. Budapesten kötöttek házasságot 1924. szeptember 18-án.

2 Glückstahl Valéria, Teles Ede feleségének húga, akit öccsével, Lajossal együtt 1944 első felében deportáltak. Teles Edének többé nincs híre róluk.

27