Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Hát ilyen volt az én álomvilágom, s ezek tették számomra elviselhetővé a hétköznapok ridegségét s a közelmúlt szomorú emlékeit. 1947. május 12-én lettem 75 éves. Csaknem öt éve kezdtem el ezeket a feljegyzéseket írni. Kezdetben jól ment minden, az írás is. De ami azután jött! Születésnapomról feltűnő sokan emlékeztek meg, köztük olyanok is, akikről azt hittem, már rég megfeledkeztek rólam. Régi barátok, tanítványok, kollegáim, szóval mégis vannak szép számmal, akiknek jelentettem valamit. 75 év, ha nem is patriarchális kor, de mindenesetre egy teljes emberélet, idején valónak látom hát, hogy megpróbáljam életem mérlegét felállítani. Az élet maga számomra mindig érdekes volt, sok szépet láttam, sok művészi élményem volt, magamnak is voltak művészi sikereim, ha nem is oly átütőek, amilyenekről ifjúkoromban álmodoztam, s amiket tehetségemmel kedvezőbb körülmények között talán elérhettem volna. Bejártam Itáliát, ismertem Bécset, Németország, Franciaország, Hollandia és Belgium múzeumait, találkoztam korom sok érdekes és kiváló emberével, és sokkal őszinte barátságot is kötöttem. Megismerkedtem a szerelemmel első házasságomban, és megismerkedtem a csalódással. Egy lányom, négy fiam, két unokám van, de mind külföldön élnek. Egyedül vagyunk harmadik feleségemmel, akivel őszinte barátság és a náci őrület sok együtt átélt izgalmának és szenvedésének emléke köt össze. Ez volna hát az életem dióhéjban összefoglalva. Hogy érdemes volt-e? Föltétlenül „igen” a válaszom, de szeretnék Madách Ádámjával felkiálltani: „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” A politikában és a társadalmi életben most új szelek fújnak. Én mindig baloldali gondolkodású ember voltam, de politikával sosem foglalkoztam; nem is értek hozzá. Születésemtől fogva mindig a szegények, az elnyomottak pártján álltam, hisz magam is közéjük tartoztam. Nem lettem sose gazdag ember, de nem is vágyódtam rá. Most mégis bizonytalanul állok az új eszmék és új jelszavak forgatagában. Én már öreg vagyok áttanulni, nem is értek meg mindent. Ez már a fiatalabb emberek, az új generáció problémája... De korunk és a jövő művészei számára, kiknek ez a könyv véletlenül kezébe kerül, volna még pár mondanivalóm. Nekik azt szeretném írásommal üzenni, hogy művészeti kérdésekben ne törődjenek divatos jelszavakkal, hanem kizárólag saját meggyőződésük szerint dolgozzanak. Én nem a haladás ellen kívánok prédikálni, a szerves fejlődésre a művészetben is szükség van, de ennek nem divatos szólamokon, hanem meggyőződésen kell felépülnie. Nincs modern és konzervatív művészet, csak egyfajta Művészet van, mert ami ma modern, holnapra már divatját múlja, s csak a valódi művészet szól az örökkévalóságnak, mint azt ezer példa igazolja. A művészeteknek, különösen a szobrászművészetnek megvannak a maga sza-229 i
