Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
talán azt reméltem, hogy így az apokalipszis lovai el fognak kerülni, és nem gázolnak rajtam keresztül. Aztán amitől féltünk, bekövetkezett, mi is bekerültünk a német hadigépezet kerekei közé, Horthy kénytelen-kelletlen belépett a németek oldalán a háborúba. Ettől az időtől kezdve új szobrot már nem csináltam. Assisi Szent Ferenc szobra volt hattyúdalom - mint szobrásznak. Nem hiszem, hogy szégyenkeznem kellene miatta. Úgy éreztem, hogy megfelelő befejezése egy élet munkájának. Arra gondoltam, hogy szép volna szobromat a Ferenciek terén, a templom elé egy alacsony oszlopra felállítani, ahol mindig sok galamb tanyázik. Biztos voltam benne, hogy ezek a galambok is meg fogják szeretni a gyöngéden mosolygó szentet, körül fogják szálldosni, rá fognak telepedni a vállaira, kezeire, talán a fejére is, s az én szentem csak szelíden fog mosolyogni rájuk, és néma ajkakkal fogja ékesszólóan tanítani a járókelőket a szeretetre és testvériességre. Elgondolásom az illetékeseknél kezdetben komoly visszhangra talált, de aztán a háború és a pénztelenség elfújta a tervet. A következő évben, 1942-ben a Nemzeti Szalonban már csak néhány festménnyel szerepeltem. Ennek több oka is volt. Szénhiány miatt műtermemet nem tudtam fűteni, úgyhogy 6 hónapon keresztül a fűtetlen helyiségben nem is lehetett dolgozni. Azután a harctérről jövő hírek és a munkaszolgálatosokkal szemben tanúsított bánásmód minden kedvemet elvette nemcsak a munkától, de az élettől is. Végezetül pedig egészségi állapotom nem volt megfelelő, úgyhogy nagyobbára le sem mentem a műtermembe, hanem lakószobámban olvasgattam vagy festegettem; más modell hiányában főként önarcképeket. A második világháború eseményei még oly közel vannak hozzánk, hogy azokról nem kell beszélnem. Csak itt-ott utalok rájuk, amennyiben azok életemet vagy munkámat befolyásolták. Horthy Miklós fehér lován belovagolt Kassára, Magyarország visszakapta a Felvidék és Erdély egy részét, majd a Jugoszlávia elleni támadással visszakerült Bácska, s vele ifjúságom városa: Szabadka.431 Nem tudtam örülni ezeknek a híreknek sem, mert ami hírek a felszabadított vagy visszatért országrészekből hozzánk érkeztek, mély keserűséggel töltötték el minden jó érzésű és hazáját szerető magyar ember szívét. És 1943. VIII. 14-én Az Ország című új kurzuslapban megjelent egy cikk, mely a budapesti szobrok revízióját szorgalmazta. A cikk íróját nem kívánom megnevezni, azt hiszem, úgy sem emlékszik rá már senki.432 Ez a cikk vad kirohanást tartalmazott a zsidó származású szobrászok ellen, elsősorban ellenem. A cikk tartalma a következő volt: „Ismerve a magyarországi zsidóság térhódítását, már nem is találjuk oly meglepőnek, hogy nemzeti nagyjaink szobrászi megörökítésénél a múlt század utolsó évtizedei óta mind nagyobb szerepet játszottak a zsidó művészek. E kor szobrászai közül pedig még véletlenségből sem 431 Kassa az első bécsi döntéssel, 1938-ban került vissza Magyarországhoz; az 1940-es második bécsi döntéssel Észak-Erdély és a Székelyföld. A magyar csapatok 1941-ben vonultak be a Délvidékre. 432 A cikk címe Budapesti szoborrevízió; írója Balás-Piri László művészettörténész. 221
