Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
A műtermem egy különálló, erre a célra készült épület volt, s egyetlen nagy munkateremből állott. így tehát ezúttal harmadszor rendezkedtem be, és kezdettem új életet. Azonban az indulás ezúttal sem folyt le kedvező auspiciumok mellett.341 Bár az Alkotás utcai házat és műtermet nagyrészt bankkölcsön igénybevételével építettük, művészkörökben az a nézet terjedt el, hogy a feleségem dúsgazdag asszony, nekem nincs szükségem munkára, megrendelésekre, én most már csak szórakozásból, a magam passziójára „szobrászkodom”. Megadtak nekem tehát minden tiszteletet, beválasztottak minden zsűribe, s ezáltal megakadályozták, hogy a pályázatokon magam is részt vehessek, én pedig túl büszke voltam ahhoz, hogy odaálljak magyarázkodni, hogy bizony nekem is kell a munka; nemcsak l’art pour l’art, hanem mert adósságom van a banknál, no meg élni is kell valamiből, az a kis havi járadék, amit feleségem apai öröksége után húzott, erre egyáltalán nem volt elég. De mondom, erről nem kívántam beszélni, gondoltam, majd csak kialakul valamiképpen a helyzet. Kezdetben tehát valóban csak a „magam szórakozására” készítettem egy-két kisebb szobrot. Ezeknek a Műcsarnok tárlatain szép erkölcsi sikere volt, de anyagilag vajmi kevés eredménnyel jártak. Most mutatkozott meg valójában, hogy mit vesztettem azzal, hogy születési handicapemnél fogva nem kaphattam meg még a Ferenc József-i Magyarországon sem a megbízást az Erzsébet királyné-emlékműre, s így nem teremthettem magamnak oly anyagi bázist, hogy mikor Magyarországon a nagyobb pályázatok és megbízások úgyszólván teljesen megszűntek, nyugodtan élhettem és dolgozhattam volna minden megrendelés nélkül, csakis művészi inspirációmat követve. Pedig úgy éreztem, hogy most lennék alkotói képességem teljében: ifjúkori lendületem helyét az érett művész nagyobb tapasztalata és tudása váltotta fel. A Toronyépítő csak egyike volt régóta dédelgetett elgondolásaimnak, de az a visszhang, amit Céhbeli kollégáimnál keltett, bizonyítja, hogy fejlődésem oly periódusához értem, amelyben tudtam volna újat és szépet teremteni, ha arra körülményeim lehetőséget nyújtottak volna. Az adott helyzetben azonban elsősorban arra kellett energiámat összpontosítani, hogy megkeressem azt, amire kis háztartásunknak szüksége volt. Szerencsére Irénke jó gazdasszony is volt, és kevéssel is beérte. Körülbelül ettől az időtől datálódik bekapcsolódásom két rendszeres társaságbeli összejövetelbe, melyek magánéletembe több színt hoztak, és részben kárpótoltak a művészi pályámon mutatkozó nehézségekért. Az első kapcsolatot a Hubay-féle zenedélutánokra való állandó meghívásunk jelentette.342 341 Auspicium: madárjóslás az ókori rómaiaknál (előjel). 342 Hubay Jenő (1858-1937) hegedűművész, zeneszerző. 1919-1934 között a Zeneakadémia igazgatója. Világhírű muzsikus. 1898-ra építette fel házát a Duna-parton, melynek ablakai a Margit rakpartra (ma Bem rakpart) és a Fő utcára néztek. Az első emeleten Zenetermet alakított ki. A vasárnapi zenés rendezvényeket az 1920-as évektől Zenedélutánoknak nevezték, ezek többségét 199
