Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Zimmerman Rotterdam város polgármestere volt, akit - míg portréját mintáztam - alkalmam volt alaposan megismerni. Nem hiába örvendett általános megbecsülésnek Hollandiában, széles látókörű, művelt és abszolút tiszta jellemű férfi volt, aki azért távozott Rotterdam polgármesteri székéből, mert a Népszövetség őt bízta meg Ausztria pénzügyi szanálásának ellenőrzésével.308 Tisztelői ekkor rendelték meg számára azt az emlékérmet, melyről beszélek. Az érem egyik oldala Zimmerman portréját ábrázolta, a másik oldala egy tógás római férfit, amint leteszi a hivatali esküt. A köriratot Horatius egy versidézete képezte: „Nec sumit aut ponit secures arbitrio popularis aurae” ami magyarra fordítva körülbelül annyit jelent, hogy minden tettével csak lelkiismerete szavát követte, és sosem a népszerűséget hajhászta.309 Ismeretségünk elején a holland festészetről beszélgettünk, és én azt a megjegyzést tettem, hogy a holland festészetnek a XIX. században csak egy kimagasló alakja volt, Jacob Maris, mire ő nevetve megjegyezte - amiről nekem valóban fogalmam sem volt -, igen, az apósom volt. Ezután a kezdet után nagyon összemelegedtünk, és a vele való ismeretségemre - egy érdekes eset kapcsán - még vissza fogok térni. 1921 szeptember elején Szegedről megérkezett Máté fiam is, aki ott közben leérettségizett, és beiratkozott az utrechti egyetemre. így a család megint együtt lett volna, csak Pali fiam hiányzott, aki közben - mint említettem - Kanadába utazott Ilona húgomhoz. Benne mindig nagy volt a vállalkozási kedv, és unszolt, hogy engedjem ki Amerikába. Miután én hollandiai elhelyezkedésemet mindig csak átmenetinek tekintettem, és Magyarország gazdasági helyzete, s vele az én jövőm is teljesen bizonytalannak látszott, nem mertem kívánsága elé akadályokat gördíteni; írtam Ilona húgomnak, és az szeretettel fogadta magához. Őszintén szólva kissé aggódva engedtem útjára, de mint kiderült, aggodalmam fölösleges volt; emberül megállta a helyét. Mi pedig - a család itt maradt tagjai - megszoktuk és megszerettük a hollandiai népet és az itteni életet, mely bizony eléggé elütött a mi népünktől és életformáinktól. A hollandusok különös gondolkodásmódjáról jellemzésül el kell hogy mondjak egy kis esetet: még alig pár hónapja éltem Utrechtben, mikor egy új töltőtollra volt szükségem. Bementem egy közeli könyv- és írószerboltba, és töltőtollat kértem. Többfélét raktak elém, s az egyik nekem nagyon megtetszett. Megkérdeztem az árát, bizony nagyon drága volt. Alkudni próbáltam, de ők csodálkozva néztek rám, és sajnálkozva közölték, hogy ez a toll ára. Egészen elröstelltem magam, és kifizettem a tollat. Közben a szemem megakadt egy könyvön, Brueghelről szólott, és pompás reprodukciókat tartalmazott a műveiből. Gyönyörködve lapozgattam 308 Alfred Rudolph Zimmerman (1869-1939) holland liberális politikus. Rotterdam polgármestere (1906-1923), népszövetségi biztos Bécsben (1922-1926). 309 „Nem vesz s nem veszít állást, hatalmat/ Néptömegek kegye, kedve folytán.” Horatius: Carmina III/2. Bede Anna fordítása. 183 i I
