Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

Brinkgreve úr fogadott és köszöntött néhány közvetlen szóval, a műteremben pe­dig minden vázában friss virágcsokor üdvözölt. Egy pillanat alatt megváltozott a hangulatom. Éreztem, hogy barátok közé jöt­tem, és valóban egész hollandiai tartózkodásom alatt sosem kellett éreznem, hogy nem szabad művész, hanem alkalmazott vagyok. Kiváltképpen pedig Brinkgreve dr.-hoz éreztem azonnal nagy vonzódást, s benne valóban a legönzetlenebb, leg­­megértőbb barátra találtam. Munkám folyamán ismerkedtem meg Jac van Goorral, a tervezőiroda veze­tőjével, egy kis púpos emberkével, aki portrékat mintázott, öntvényeket cizellált, ellenőrizte és retusálta a matricákat, vizsgálta a kicsinyítéseket, szóval az érem­gyártás minden részletével foglalkozott, és három évtizedes munkássága alatt ki­ismerte a szakma minden csínját-bínját.302 Én, aki a plakettművészetet voltakép­pen sohasem tanultam, rendkívül sok újat tanultam van Goor gazdag tapasztala­taiból, és csak hollandiai tapasztalataim alapján váltam igazi érmésszé. Mikor Hollandiába érkeztem, semmiféle megrendelésem még nem volt. így egymás után két plakettet készítettem a magam elgondolásai alapján. Az elsőt Brinkgrevék Villem nevű kisfiának születése alkalmából csináltam, s ez egy kisfiút ábrázolt virágok között, aki karjait vágyakozva magasba nyújtja, a másik egy kis­lányt virágcsokorral a karján. Ez utóbbihoz az adta az impulzust, hogy Begeerék kislányát így láttam meg gyönyörű virágoskertjükben. Azt hiszem, mindkét mun­kámmal otthon hagyott gyerekeim utáni vágyakozásomat akartam reagálni, a vi­rágokkal pedig, melyek Hollandiába érkeztemkor teljes pompájukban nyíltak, honvágyamat akartam feledtetni. Mindkét plakettem nagy népszerűségre tett szert Hollandiában, pedig akkor még nem ismertem azt a technikát, amelyet csak van Goorral, a Begeer-gyár kiváló művezetőjével való szorosabb kapcsolat során sajátítottam el. Van Goor kitűnő iparművész és egész elsőrangú szakember volt, úgyhogy a vele való együttműkö­désem számomra sok értékes tanulságot, a Begeer-féle éremgyár részére pedig egész sor jó plakettet eredményezett, melyek hamarosan egész Hollandiában is­mertek lettek. Van Goor mellett barátságot kötöttem a redukáló gép és a hydraulikus prés mesterével is, mert - miután gimnazista korom óta rajongtam az érmekért, régi pénzekért - most, hogy alkalmam volt rá, az érmészet egész technikáját el akar­tam sajátítani. De baráti viszonyba kerültem a gyár elektrotechnikusával is, aki jó kedélyű ember és nagy horgász volt, és sok kellemes órát töltöttem el vele egy-egy csatorna partján vagy a tengerparton horgászbottal a kezemben. Szóval új kör­nyezetem hamar megszerettem, ami nem is volt csoda. Ez a derék nép nem szenve­dett a világháborútól, nem ment át annyi megpróbáltatáson és csalódáson, mint mi. Jó szívvel fogadtak maguk közé, és feledtették némileg hontalanságomat. Nem sokkal a két gyerekplakettem elkészítése után megkaptuk az első na-302 A Jakobus Jan van Goornak készített plakett a Türr István Múzeum gyűjteményében (ltsz.: 69.12.5.). 180

Next

/
Oldalképek
Tartalom