Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
zaton, nem hiszem, hogy annak eredményén változtatni tudott volna. Legalábbis pályamunkája nekem ezúttal nem tetszett. A legnagyobb meglepetést természetesen Zala lecsúszása okozta, kinek pályaművét a zsűri csak megvételre ajánlotta. Csak természetes, hogy építészemnek, Györgyi Gézának munkáját a bizottság erősen „lehúzta”, de úgy látszik, ez az én építészeim megváltoztathatatlan sorsa volt, kíváncsi lennék, hogy ha például Hikisch-sel pályáztam volna, mivel indokolták volna, hogy a megbízást mégsem adják ki nekem. Amellett Györgyi pályaterve, ha nem is érte el Hikisch nívóját, nem volt rossz. Szegény, ezúttal mégis ő volt a Prügelknabe.256 A külföldi zsűritagok azon a véleményen voltak, hogy az én pályaművem megfelel a kivitelre, de hát a szoborbizottság leszavazta őket. Bartholomé és Lagae nagyon méltatlankodtak, hogy őket ezek szerint csak „szavazni” hívták meg, és nem azért, hogy szakvéleményt adjanak a bizottság laikus tagjainak.257 De hát ez persze mit sem használt. Pedig, ha akkor megkaptam volna a kiviteli megbízást, nemcsak Budapest lett volna gazdagabb egy monumentális emlékművel, hanem az én művészi pályám is egész másképpen alakulhatott volna. A másfélmilliós szoboralapból az én részemre is jutott volna egy olyan összeg, mely a jövőre mentesített volna minden anyagi problémától, és lehetővé tette volna számomra, hogy nyugodtan dolgozhassak, és ne legyen megélhetésem a megrendelésektől függővé téve. Nekem is voltak művészi álmaim, elképzeléseim, nagy tervek, kompozíciók gyakran fordultak meg agyamban, de hát álmaim megvalósítását legtöbbször megakadályozta a pénztelenség, s a családom iránti kötelezettség; nem csinálhattam azt, amihez kedvem lett volna, hanem vállalnom kellett azt a munkát, ami - adódott. Egyébként a külföldi zsűritagoknak még egy panaszuk volt. A döntés után úgy a szoborbizottság, mint a Képzőművészek Egyesülete és Budapest Főváros Tanácsa megfeledkezett róluk, ők megtették kötelességüket, mehettek haza. Én nagyon röstelltem a magyar vendégszeretet jó hírének, sőt a kötelező udvariasságnak ezt a megcsúfolását, megbeszéltem régi cimborámmal, Maróti Gézával a dolgot, ketten beszéltünk az öreg Vampeticcsel, és jó magyar vacsorát rendeltünk a nagy francia és belga szobrász tiszteletére, melyre meghívtuk a pályázaton részt vett összes művészeket, köztük Zalát és Stróblt is. Vampetics nemcsak kiváló vendéglős, hanem a művészet és a művészek ba-256 Prügelknabe: bűnbak 257 A két külföldi zsűritag véleménye szerint súlyos hibát követtek el az emlékmű helyének kijelölésekor. „De elismerjük a pályázók jelentékeny erőkifejtését és a meghozott nagy pénzáldozatokat és azt az óhajtásunkat fejezzük ki, hogy a pályázókat bőven jutalmazzák érdemeikért és kárpótolják áldozataikért. Ezenfelül határozottan azt a véleményünket fejezzük ki, hogy a pályatervek egyike sem való kivitelre. Egyik sem felelhet meg a javasolt helynek, mert ez a hely sem felelhet meg semmi emléknek. Bármilyen legyen az emelendő emlék, ezen a téren rossz lenne elhelyezése, rossz a környezete, rossz a látképe.” - Művészet, 1913. 6. szám. 159 T I
