Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
nem kell aktívan cselekednem, hagytam, hogy valaki rendelkezzék helyettem és később velem is. Mikor pedig Drezdából hazajöttem, Nóra pozíciója gyerekeimnél és háztartásomban már annyira szilárd volt, hogy azon csak egész drasztikus intézkedésekkel lehetett volna változtatni. Arra pedig nem éreztem magamban erőt, hogy változtassak, inkább elfogadtam a kialakult helyzetet, és 1911. március 2-án Nórát feleségül vettem.244 Azoknak, akik csodálkoznak, hogy Annus halála után egy évvel újból meg tudtam nősülni, azt felelem, hogy általános tapasztalat szerint éppen azok, akik előzőleg boldog házaséletet éltek, bírják legkevésbé az egyedüllétet elviselni. Egyébként nem voltam szerelmes Nórába, kinek egyetlen szépsége a sűrű bronzvörös haja volt, mely egy intelligens és érdekes, de minden női bájt nélkülöző fejet keretezett be. Házasságunkból két fiú született: Péter 1911. november 17-én és Ádám 1914. június 30-án. Nóra is szenvedélyes anya volt, de anyai szeretetét a három mostoha gyermekének rovására elégítette ki. Ezt házasságunk első éveiben nem vettem észre, később pedig már nem tudtam ezen változtatni. Végeredményben ez a körülmény vezetett Nórával való házasságom felbontásához is. No, de ne vágjunk az események elébe! Házasságkötésünk után Budára költöztünk a Mészáros u. 34. sz. házba, mit Nóra „hozományként” hozott a házasságba. Én úgy a hozományról, mint az átköltözésről szívesen lemondottam volna, de Nóra ragaszkodott hozzá. Azt hiszem, az volt az elgondolása, hogy jobb, ha környezetbelileg is kiszakít a múltból, elválaszt régi barátaimtól és tanítványaimtól; egészen a maga számára akart biztosítani. Hogy mily szempont vezette ebben az elgondolásában, féltékenység a múltammal szemben, vagy valami más szempont, ma már nem tudom eldönteni, akkor pedig - nem érdekelt. Letargiám még nem engedett fel annyira, hogy ily kérdésekkel foglalkoztam volna. Pedig a Pestről és a Műcsarnok és Szépművészeti Múzeum környékéről való elköltözésünk Nóra szempontjából sem bizonyult előnyösnek. Elvesztettem kapcsolatomat a művészeti élettel, de a megrendelőkkel is. A Mészáros utca nem esett messze a város központjától, de a közúti közlekedése rossz volt. Villamos- és autóbusz-összeköttetés csak a Krisztina tértől volt, ahonnan a lakásunkig jó 10 perces gyalogutat kellett még megtenni. De az átkelés a Krisztina tértől az Alagúton és a Lánchídon át a kényelmes pesti emberek számára már komoly kirándulást jelentett, és bizony mindenki kétszer is meggondolta, míg erre az útra vállalkozott. Míg tehát a múltban alig tudtam a sok megbízásnak eleget tenni, azok a Mé-244 A házasságkötés az anyakönyvi kivonat szerint 1911. február 15-én történt. A tanú Maróti Géza és dr. Marczali Henrik voltak. Az anyakönyvi kivonat jegyzet rubrikájában a következő megjegyzés szerepel: „Megegyezés szerint a születendő gyermekek valamennyien az anya vallását követik". Mansfeld Eleonóra evangélikus vallású volt. 155