Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Annus beteg volt. Súlyos beteg. Az orvosok vesetuberkulózist állapítottak meg nála, és engem barátilag figyelmeztettek bajának komolyságára. Eddig is előfordult, hogy Annának kisebb hőemelkedése volt, de ő ezt nem akarta tudomásul venni, és a hőemelkedése valóban rövidesen el is múlt. Most azonban hőmérséklete 38 °C fölé emelkedett, nem lehetett az orvosi kivizsgálás elől kitérni, és annak eredménye volt a döbbenetes diagnózis. Betegsége távollétem alatt fordult rosszra, de ő nem engedte, hogy értesítsenek, nehogy olaszországi utazásomat és munkámat megzavarja. Most azonban én nyúltam erélyes rendszabályokhoz. Nevelőnőt vettem a gyerekek mellé, Annust pedig egy szanatóriumban helyeztem el, ahol orvos barátaim a legnagyobb gondossággal kezelték. Hogy őt is megnyugtassam, hogy a gyerekek kellő felügyelet alatt állnak, és megfelelően lesznek gondozva, írtam Annus Angliában élő nővérének, és megkértem, hogyha módjában áll, jöjjön 2-3 hónapra Magyarországra, hogy a gyerekek nevelésére és Annus gyógykezelésére felügyeljen. Hédi, Annus nővére, levelem vétele után két fiával valóban hazajött, és vállalta a kettős megbízatást. Érkezése igen jó hatással volt Annusra, kinek állapota láthatóan jobbra fordult, úgyhogy én is reménykedni kezdtem, hogy minden jóra fordul. Hédi fiai, Árpád és Tibi, bár idősebbek voltak az én gyerekeimnél, csakhamar összebarátkoztak velük, úgyhogy családi életem egyensúlya annyira-amennyire helyreállt, és én valamivel nyugodtabban hozzáláthattam újból a munkához. Munka ugyanis akadt bőven. Szeptember 9-én Szilágyi Dezső emlékszobrát lepleztük le Telepesen,222 azután a még Zala műtermében megkezdett Szent László-szobrot kellett a millenniumi emlékmű részére elkészítenem, mert a bizottság már erősen sürgetett. Zalánál kezdett tervemet teljesen átdolgoztam, mert időközben sok minden iránt kinyílt a szemem, és másként láttam, mint tíz évvel azelőtt. Szent Lászlóm fejénél a közismert győri hermát vettem mintául, és az egész szobrot annak modorában dolgoztam ki úgy, ahogy azt egy a román stílus virágzása idején élő művész látta és megcsinálta volna. Mikor a szobor bronzba öntve műtermemben készen állt, úgy éreztem, hogy jó munkát végeztem. A munkát felállítása előtt be kellett mutatnom a szoborbizottságnak is. A bizottság ki is jött műtermembe, és nem a sablonos beletörődéssel, hanem nagy lelkesedéssel vette át munkámat, és a bizottság tagjai melegen gratuláltak az újszerű és kiváló alkotáshoz. (Ezek nem az én szavaim, hanem igyekeztem a bizottság megállapítását szó szerint visszaadni.) A bizottság tagjai közé tartozott Stróbl Alajos is, aki már évek óta a képzőművészeti iskolán a szobrászatot tanította. Ő azonban megkésve érkezett, mikor a bizottság tagjai már távozni készültek. Azok - míg én Stróblt fogadtam - összesúgtak, hogy megtréfálják az idősebb mestert. Úgy tettek, mintha az átvétel még 222 Apatin-Újtelep néven új községet hoztak létre a 19. század végén (1899), s Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter emlékére a Szilágyi nevet kapta. Az 1901-ben elhunyt politikus szobrát 1908- ban a templomkertben leplezték le. A község neve ma Svilojevo (Szerbia). 143
