Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
mindenkit, aki jelentkezett nálam, és csak egy csöppnyi tehetséget mutatott fel, szívesen láttam a műtermemben, és elfogadtam tanítványomnak. Hogy mit jelentett ez a gyakorlatban? Jelentette, hogy volt egy munkahelyük, kaptak egy állványt, kaptak agyagot, és ha kérték, tanácsot, korrektúrát és segítséget a munkájukban. Hogy mi volt részükről ezért az ellenszolgáltatás? Semmi. Még a világítási, fűtési költségeket is én fedeztem, ők még a modellköltségekhez sem járultak hozzá. Ha nagyon próbálom elemezni e kérdést, azt hiszem, hogy egyszerűen a művészetet akartam szolgálni eljárásommal, kötelességemnek tartottam, hogy aki kellő áhítattal közeledik a művészet felé, ne legyen abból kizárva, ne kelljen oly kerülő utakon és annyi küzdelem árán eljutni a forráshoz, mint annak idején énnekem. Kik voltak a tanítványaim? Berán Lajos, Fülöp Elemér, Juhász Gyula, Murányi Gyula, Petri Lajos, Reményi József, Sámuel Kornél, Vincze Pál. No és a nők: Gyöngyösi Berta, Egyedi Margit, Kiss Aranka, Kuzmik Lívia, Mansfeld Nóra, Telsch Gina, de 1906 nyarán hozzájuk csatlakozott Kisfaludi Strobl Zsigmond is, aki a nyári szünetében dolgozott műtermemben. A hevenyészett és hiányos listából is látható, hogy a férfiak voltak a sokkal tehetségesebbek, de azért a nők mindenikében volt a tehetségnek valami nyoma, és mind megegyeztek a művészetért való lelkesedésükben. A férfiak és nők között még egy különbség volt: a férfiak - talán az egy Petri kivételével - koldus szegények voltak, a nők túlnyomó részt jómódú vagy kimondottan gazdag polgári családból származtak. Természetesen nem dolgoztak valamennyien egyidőben nálam, de 5-6-an mindig voltak a műteremben. Én szerettem ezt a köröttem nyüzsgő életet, szerettem tanítani, megbeszélni a problémákat, tanácsot adni, segíteni. A saját munkám sem szenvedte kárát. A műterem mozgalmas élete inkább új ösztönzést adott a munkához. Ekkor készítettem egy pályamunkát a Munkácsy-emlékműre.215 Csináltam egy csomó plakettet: gr. Andrássy Gyuláról,216 Lenkei Henrikről,217 Popper Dávidról;218 készítettem az Anyaság című plakettemet,219 dolgoztam Szilágyi Dezső em-215 Munkácsy Mihály halálát követően (1900. május 1.) két nappal a Képzőművészeti Társulat gyűjtést indított a festőművész méltó emlékművének elkészítésére, majd 1905 végén, 1906-os beadással pályázatot hirdettek, s erre készítette el pályaművét Teles Ede. A szoborpályázat - mint ahogy az 1913-as - eredménytelen volt, s Munkácsy Mihály szobra nem készült el. - Művészet, 1906. második szám. - Szatmári Gizella, 2005. 405-419. 216 Lásd 185. jegyzet. 217 Lenkei Henrik (1863-1943) író, műfordító. Alapítója és szerkesztője az Élet c. modern irodalmi közlönynek. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság titkára. 218 Popper Dávid (1843-1913) gordonkaművész. A Zeneakadémia gordonka szakának első tanára 1883-tól. Világhírű csellista, a Hubay - Popper vonósnégyes alapítója. A plakett a Türr István Múzeum gyűjteményében a 69.12.74. és 84.10.6. leltári számon. 219 Az Anyaság (1906) plakett a Türr István Múzeum gyűjteményében a 82.8.1. leltári számon. 140
