Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
díszszázadának a címét, ami viszont számomra azt a kétes kitüntetést eredményezte, hogy minden ünnepség alkalmával nekem kellett századommal kivonulni. De ezt is vállaltam, mert azt hiszem ezzel is ellensúlyoztam némileg azt a - magam előtt is titkolt - kisebbrendűségi érzésemet, amit kis termetem, no meg szegény származásom okozott. Meg kellett mutatnom a fess, aktív tiszteknek is, hogy ezen a vonalon is kiállom velük a versenyt. Katonai pályámon természetesen soha semmiféle militarista szellem nem vezetett. A háborút, mint az emberi barbárság egy maradványát mindig elítéltem, és katonáskodásomat afféle sportgyakorlatnak tartottam, ami kétévenként úgy fizikumomat, mint agyamat kissé felfrissítette. Persze néha sor került egy-egy hamisítatlan bácskai mulatozásra, hajnalig tartó ivásra is, és én - bár nem rajongtam az efféle mulatságokért - ezek alól sem vonhattam ki magam. És álltam a sarat itt is - csak azért is. Mikor az első Erzsébet-pályázaton elért sikerem híre eljutott az ezredemhez, tekintélyem itt is erősen megnőtt, majd a legközelebbi bevonulásom alkalmával az ezredesem megkérdezett, hogy nem lennék-e hajlandó a kaszárnyánk részére elkészíteni Erzsébet királyné egy kisebb méretű emlékszobrát. Természetesen vállaltam a feladatot, és még természetesebb, hogy azért pénzt nem fogadtam el. Azt az Erzsébet-fejet állítottuk fel a kaszárnya udvarán egy egyszerű, de stílusos oszlopra, amelyet az 1901. évi téli tárlaton kiállítottam.211 Ez volt Szabadkán az első szobor, nem számítva a városi kaszinó előtt egy magas oszlopra elhelyezett turulmadarat, mely az 1849-ben Szabadka közelében vívott kaponyai csata emlékét volt hivatva megörökíteni.212 A szoborleleplezés tehát nemcsak az ezredemnek, hanem Szabadka egész társadalmának ünnepi eseménye volt, és annak sikere annyira fellelkesítette ezredesünket, hogy első számú kedvence lettem. A leleplezést díszebéd, majd legénységi és tiszti céllövő verseny követte. A nap betetézéséül a tiszti pisztoly céllövő versenyét - hála jó zwickeremnek - én nyertem meg. Ez a sikerem ugyan nagyon boszszantotta néhány aktív tiszttársamat, de az ezredest újból meggyőzte arról, hogy én vagyok az ezredének a legkülönb tisztje, és ennek a meggyőződésének - kissé már borközi hangulatban - szavakban is kifejezést adott. 211 Teles Ede Szabadkán felállított szobrának nyoma veszett. A Szabadkai Történelmi Levéltár őrzi Teles Ede 1942-ből keltezett levelét, melyet Magyar László közölt az Erzsébet-szobrok kapcsán: „[...] Mint a szabadkai 6. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya [...] készítettem egy Erzsébet királyné mellszobrot és azt bronzból, haraszti mészkő talapzaton a honvédlaktanya udvarán állítottuk fel és lepleztük le katonai ünnepség keretében. Úgy emlékszem, hogy a mellszobrot signáltam. [...]. Kiváló tisztelettel: Teles Ede. Budapest, 1942. XII. 28-án”. Szabadkán két Erzsébet-szobor is volt. Ma már biztosan tudjuk, hogy a vasútállomás előtti parkban lévő Erzsébet-szobor Stróbl Alajos munkája, a laktanya udvarán felavatott szobor pedig Teles Ede alkotása. Ez utóbbi gipsz példánya a Türr István Múzeum gyűjteményében van. (Ltsz.: 69.5.18.) - Vasárnapi Újság, 1901. 48. évf. 31. szám, 496-497. - Magyar László, 1994. 128-132. - Szedlár Rudolf, 1999. Melléklet I-IV. 212 Kaponya: határrész Tavankút és Bajmok (ma Szerbia) között. A kaponyai csárdánál 1849. március 5-én nagy ütközet volt a forradalmat támogató magyarok és szerbek között Szabadka védelmében. E csata emlékére állították fel a turulszobrot. Szabó József szerk., 2000. 135 i I
