Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
néi díszben, álló alakban mintáztam meg, kissé krinolinszerű, de magyar nagyaszszonyi díszruhában. Pályamunkámnak megint sikere volt, de a megbízást ezúttal sem adták ki: az első kategóriába sorolták az én pályaművem mellett Zala, Margó és ifj. Mátrai Lajos munkáját; a második kategóriába kerültek Damkó, Fadrusz, Maróti Géza és Róna pályaművei. Ez az év azonban egy szomorú eseményt is tartogatott számomra. Június elején kaptam Bécsből a lesújtó hírt, hogy Schuster Franci, régi jó kenyeres pajtásom meghalt. Nagy lelkiismeret-furdalás fogott el, hogy az utolsó évek mozgalmas eseményei során kissé megfeledkeztem róla. Pedig Bécsben az elválásunkkor tett fogadalmunkat mindketten betartottuk, és ha röviden is, de kölcsönösen informáltuk egymást pályánk alakulásáról, elért sikereinkről. Én először akkor jelentkeztem nála, mikor a király megvette A két bornemisszát. Azután három sikeremről tettem neki jelentést, mikor összes kiállított terrakottáimat külföldi múzeumok megvásárolták, ezután jött a drezdai kiállítás kis aranyérme, majd az I. Erzsébet-pályázat első díja. De tőle is jöttek hírek: Az anya című grafikus sorozatának sikere, és végül a legnagyobb, a bécsi akadémia Füger-aranyérme. Betegségét leveleiben sosem említette, és most egész váratlanul ért halálhíre. A tüdővész, a szegény magyar néposztálynak ez az akkor nemzeti betegsége, elvitte ezt a derék, lelkiismeretes művészt, mielőtt komoly művészeti tehetsége teljesen kifejlődhetett volna. Felutaztam a temetésre Bécsbe, és könnyezve álltam kedves barátom sírja mellett. Hazajövet egy nekrológot írtam róla a Művészetbe, Lyka Károly folyóiratába, hogy legalább így gyújtsak egy halvány mécsest barátom emlékének, hisz az életben oly kevés elismerésben volt része.182 Az eseményekkel zsúfolt 1903-as évnek volt számomra még egy örvendetes eseménye. Egy nap levelet kaptam Zalától, melyben arról értesített, hogy miután ő - egyéb megbízásai mellett - nem tud foglalkozni a millenniumi emlékmű királyszobrainak elkészítésével, javasolta az emlékműbizottságnak, hogy azok elkészítésével különböző más művészeket bízzanak meg. III. Károly és Szent László szobrainak elkészítésére, miután ezekkel én már régebben hosszabb időn át foglalkoztam, engem hozott javaslatba. Ez megint rendes dolog volt Zalától, és miután a bizottság az ő javaslatát elfogadta, meg lesz az az elégtételem is - régebbi elképzelésem -, hogy két szobrom ott álljon Budapest egyik főterén, a legnagyobb magyar emlékművön, megvalósul. Sőt most már természetesen szó sem volt arról, hogy szobraim Zala neve alatt kerüljenek az emlékműre; így hát a régi munkámat újra elővettem, és néhány jelentős változtatással hamarosan be is fejeztem. Ezeket a változtatásokat is csak a magam elégtételére végeztem el, mert ezeken lemérhettem, hogy mit fejlődtem 4-5 év alatt, mióta ez a munkám abbamaradt, és mennyit élesedett a szemem és az önkritikám. nel< tagja volt még Bezerédi Gyula szobrász és Ujváry Ignác festőművész, mint a pályázók választottjai. - Művészet, 1903. negyedik szám. 182 A Schuster Ferencről (1870-1903) írt nekrológ megjelent a Művészet 1903. negyedik számában L. K., (Lyka Károly) monogrammal. 123
