Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
dásnak megfelelően Márkus két, egymástól egészen elütő architektúrát tervezett. Ekkor új komplikáció állott elő. Márkus egyik terve, egy bányakemence-szerű építmény nekem semmiképpen sem tetszett, a másikat szívesen vállaltam volna, de Kallós is ehhez ragaszkodott. Márkusnak már nem volt ideje, hogy egy harmadik architektúrát tervezzen, és egyébként is ő nagyon kiállt a kifogásolt terv mellett is, és azt javasolta, hogy sorshúzással döntsük el, hogy melyikünk melyik tervével pályázzon. A megállapodásom Kallóssal már alá volt írva, ő nem engedett visszalépni, el kellett fogadnom ezt a propozíciót is. A sorshúzás Kallósnak kedvezett, nekem jutott a bányakemence, amelyre csak nagy nehézséggel tudtam a fő alak köré néhány mellékalakot elhelyezni. Egyébként mindkét pályamunka elkészítésén megosztoztunk Kallóssal. A szobor főalakját az én pályaművemre én csináltam, a másikra Kallós. A mellékalakokon pedig úgy osztoztunk, hogy a szobor egyik oldalát én mintáztam, a másikat ő. A pályázat eredménye igazolta kezdettől fogva érzett aggályaimat. Az I. díjat és megbízást Kallós pályamunkája nyerte, míg az én nevem alatt benyújtott pályamű csak az V. díjjal lett jutalmazva. Természetesen az eredmény kihirdetése után bejelentettük, hogy az I. díjjal kitüntetett pályamű közös munkánk, s a szoborbizottság bejelentésünket tudomásul véve kettőnknek adta ki - Márkus Géza építész társaságában - a Vörösmartyszobor kivitelezését.178 Ez némileg megvigasztalt a látszólagos kudarcért, mert végre is így társszerzője lehettem egy oly emlékműnek, melynél jelentősebb csak egy állott Magyarországon, a millenniumi emlék. És 31 éves koromban ezzel az eredménnyel meg lehettem elégedve. Közben elérkezett a II. Erzsébet-szobor pályázat határideje is. Általános meglepetésre Stróbl ezen a pályázaton nem indult, talán azért, mert Szent István nagy lovas szobrának elkészítésével volt elfoglalva. Egyébként azonban ezúttal is felvonult a teljes magyar szobrász és építészgárda. Én most is Tőryvel közösen pályáztam. A bírálóbizottság elnöke Ráth György, tagjai: Stróbl, Kallós, Lotz voltak,179 míg a külföldi művészek közül Bartholdi, a belforti oroszlán180 és van der Stappen, a berlini Siegessäule tervezője vett részt a zsűriben.181 Én a királynét ezúttal király-178 A második Vörösmarty-szoborpályázatról a Művészet, 1903. első szám. (A pályaművek fotóival.) 179 A bíráló bizottság tagjai: Ráth György, főrendházi tag; Stróbl Alajos, szobrász, a szobrászati mesteriskola tanára, az Országos Képzőművészeti Tanács kiküldöttje; Czigler Győző műegyetemi tanár, a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület kiküldöttje, Kallós Ede szobrász, a Magyar Képzőművészek Egyesülete kiküldöttje, Kann Gyula építész, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiküldöttje; Lotz Károly festőművész, az Erzsébet-emlék végrehajtó bizottság képviseletében; Radisits Jenő az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum igazgatója, a Magyar Iparművészeti Társulat kiküldöttje. - Művészet, 1903. negyedik szám. - Sajó Aladár, 1908. 180 Bartholdi híres alkotása a Belfort (város Franciaországban) védőinek emlékére készített monumentális oroszlánszobor. A francia-porosz háborúban (1870-1871) a város védői 100 napig verték vissza a porosz támadásokat. Bartholdi az Erzsébet-szoborpályázat idején a párizsi Société des Artistes Français alelnöke. 181 A berlini Hősi Emlékművet (Siegessäule) nem van der Stappen belga szobrász, a Brüsszeli Királyi Szépművészeti Akadémia tanára tervezte, hanem Bruno Schmitz építész, berlin-charlottenburgi műegyetemi tanár, aki a bíráló bizottság harmadik külföldi tagja volt. - A pályázat zsűrié-122
