Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
című munkámmal, és feleségemnek egy körgalléros, egész alakú bronzszobrával.168 Ezen a kiállításon ezüstéremmel lettem kitüntetve. A kiállítás maga azonban rosszul végződött. Tűz ütött ki, és többek között a magyar pavilon is teljesen leégett. Kiállított munkáim a tűz, valamint az oltás következtében egy kivételével teljesen tönkrementek. A kivétel természetesen Annus szobra volt, mely nemcsak hogy nem pusztult el, hanem a nagy hőségtől gyönyörű patinát kapott. Meg volt hát a bizonyíték: Annus valóban varázsló volt: a tűz sem fogott rajta. Az 1902. évi téli tárlaton megint egy sereg új szoborral szerepeltem, többek között az Öregasszony és Földmíves című terrakottákat, az előbbit a „műbarátok köre”, utóbbit pedig a magyar állam vásárolta meg. Kiállítottam azonfelül Cebrián Mária grófnő márvány arcképét, Hubay Andor és Tibor márványszobrát,169 báró Bornemisza Ignácné mellszobrát,170 Karap Ferenc főrendi házi tag portréját és egy tanulmányfejet. Talán feltűnőnek látszik, hogy én, aki szabadkai szegény családból származtam, és ifjúkori munkáimban terrakottákban, úgymint kis bronzszobraimban mindig magyar paraszti figurákat örökítettem meg, s azokkal szereztem Párizsban is első nemzetközi sikeremet, most egyszerre magyar arisztokraták szobrait kezdtem mintázni. Meg kell mondanom, hogy nem én változtam meg, hacsak nem annyiban, hogy nevem mint művészé ismert, sőt elismert lett, és az arisztokrácia köréből is többen felkerestek megbízásaikkal. Az viszont természetes, hogy én ezeket a megbízásokat is örömmel vállaltam, hiszen szegény voltam, és az is maradtam életem végéig. Kellett tehát a megbízás, mely nemcsak munkát, hanem jövedelmet is jelentett számomra, amire szükségem volt. Azt azonban nyugodtan állíthatom, hogy soha sznob nem voltam, nekem sohasem az örökölt cím és rang, hanem egyedül az emberi érték imponált. Jellemzőnek tartom egyébként Bornemisza bárónővel való esetemet. Egy napon felkeresett műtermemben, és megrendelte nálam a mellszobrát. Idős hölgy volt, végtelenül érdekes szúrós szemekkel, keskeny ajakkal. Mondottam neki, hogy nagy örömmel vállalom a megbízást, mert rendkívül érdekes feje van.- Ugyan, mi érdekes lehet egy olyan öregasszonynak a fején, amilyen én vagyok. Nem mondom, ha 40-50 év előtt mintázott volna meg, akkor elhiszem, hogy érdekesnek talált volna - mondta a bárónő -, dehát maga akkor még nem is élt. 168 Torinóban (Olaszország) 1902-ben rendezett Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás. Feleségéről, Gerőfi Annáról készült szobrának patinázott gipsz változata a bajai múzeum képzőművészeti gyűjteményében található (ltsz.: 69.5.50.) 169 A spanyol eredetű Cebrián családot és a Hubay családot rokoni szálak kötötték össze. Hubay Jenő világhírű hegedűművész felesége Cebrián Róza, akinek Cebrián Mária a testvére. Hubay Andor és Tibor kettős mellszobra és a Hubay Andorról készült mellszobor a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében (ltsz.: 70. 65 - N, márvány; 70. 66 - N, gipsz). - Teles Ede élete végéig kapcsolatot tartott a Hubay családdal. 170 Bornemisza Ignácné (Katona Klára) bárónő kezdeményezésére hozta létre a Kolozsvári Jótékony Nőegylet az árvaházat Kolozsvárott 1871-ben, s ő volt az első elnöke is. 118
