Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
A döntést nagy izgalom előzte meg. Én azonban nyugodt voltam: nem vártam semmit. A szoborbizottság végül is úgy határozott, hogy a megbízást egyik pályaműnek sem adja ki, viszont három művet I. díjjal tüntettek ki. A három pályamű szerzője: Zala, Stróbl és én voltunk, a fenti sorrendet a szoborbizottság szavazással döntötte el. A „primus inter pares” Zala 10, Stróbl 8, Teles 7 szavazatot kapott, a döntés óriási szenzációt keltett. Egy fiatal szobrász megtörte a nagyok egyeduralmát, és szorosan felzárkózott hozzájuk. Én magam is meg voltam lepve, de fölösleges mondanom, hogy kellemesen. Ugyancsak nagy meglepetést keltett az a tény, hogy Fadrusz János, a pozsonyi Mária Terézia- és a kolozsvári Mátyás király-emlékművek alkotója lemaradt mögöttem, és pályamunkájával csak II. díjat nyert. Érdekes volt a zsűri kritikája is. Tőry építészeti munkáját eléggé „lehúzták” szerintem igazságtalanul. Az én munkámról a következő véleményt adták: „Sokkal érettebb a finoman átérzett és szépen megmintázott életteljes szobrászati rész, melynek azonban kissé genre-szerű volta esik kifogás alá, ami elsősorban a fő alaknál jut kifejezésre, annak hátrányára.” Hát igen, én nem akartam Erzsébetet uralkodónőnek feltüntetni, ez nem is felelt volna meg sem az ő természetének, sem a valóságnak. A királyné alakja nem dominálta eléggé az emlékművet, s azért hatott kissé genre-szerűnek. Ettől eltekintve én magamban úgy éreztem, hogy ez a pályaművem még nem volt oly kiforrott, mint Zala és Stróbl pályamunkája, dehát ők nemcsak kiváló művészek voltak, hanem kellő rutinnal is rendelkeztek. Sikeremnek így is igen nagy visszhangja volt, és művésztársaim és barátaim nagy ünnepi vacsorát rendeztek tiszteletemre. Ez talán még jobban meglepett, mint az elnyert I. díj, mert így jöttem rá, hogy művésztársaim túlnyomó többsége mennyire szeret. Igaz, én is jó szívvel voltam mindenkihez, és mindenkinek, aki hozzám fordult, szívesen szolgáltam tanáccsal vagy más segítséggel. Az Erzsébet-szoborpályázat azonban nem volt az 1902. év egyetlen nagy eseménye. Szinte az Erzsébet-szoborral egyidejűleg még két nagy pályázat foglalkoztatott: a Kossuth-mauzóleum és a Vörösmarty-emlékműpályázat. Zala ezekre nem pályázott, részben, mert fő ambíciójának az Erzsébet-emlékmű elkészítését tartotta, részben pedig, mert még a millenniumi emlékművel sem tudott elkészülni. Stróbl is csak a Kossuth-mauzóleumra nyújtott be pályázatot, a Vörösmartyszoborra nem. Csak én nem éreztem soknak, hogy szinte egyidejűleg dolgozzam mind a három emlékszobor tervén. Mi volt az nekem? Harmincéves voltam: teli erővel és önbizalommal, boldogan merültem a munkába, és - azt hiszem - ha kétszer annyi lett volna, azt is vállaltam volna. A Kossuth-mauzóleum pályázatát Stróbl nyerte el Gerster építésszel készített közös pályamunkájával.162 A második díjat Leitersdorfer építésszel és Tóth István 162 A Kossuth-mauzóleum 1903-1909 között épült fel a Kerepesi úti temetőben (Fiumei úti 116
