Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
évtized múlva megemlékeztem róla, és megörökítettem az utókor számára, és így a maga részéről is hozzájárult Sári lányom kelengyealapjának kiegészítéséhez. Az 1901-es év egy külföldi sikert is hozott számomra. A Drezdai Internationale Kunstausstellungen a Liebelei márványreliefemmel és a Magyar Állam által megvásárolt két eredeti terrakottámmal, az Öregasszony és Öregférfivel szerepeltem,156 s megkaptam a szobrászati kis aranyérmet. 29 éves voltam akkor, úgyhogy ez a nemzetközi kitüntetés számomra komoly sikert jelentett, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanezen a kiállításon a szobrászati nagy aranyérmet nem kisebb művész nyerte el, mint Rodin, aki ekkor állott pályája csúcspontján. Ennek a drezdai kiállításnak a nívóját az is mutatta, hogy Rodin azokon Victor Hugo emlékszobrát, Keresztelő Szent Jánosit, Éváját, a Calais-i polgárokat és A hold és a föld c. márványcsoportját állította ki. Az, hogy ilyen nemzetközi kiállításon kis aranyérmet kaptam, nem lebecsülendő sikert jelentett számomra. Akkor nem adtam erről magamnak számot, de most, hogy életutamra visszanézek, úgy látom, hogy ezen a ponton művészi pályám első etapja le is zárult. Ez az időszak, mely alig hosszabb négy évnél, Zala műterméből való kilépésemmel kezdődött, és meghozta számomra idehaza nemcsak a szobrászművészek céhébe való befogadásomat, hanem ez a rövid idő elég volt arra, hogy a magyar szobrászok élvonalába kerüljek. Tudatában voltam annak, hogy még nem értem el Zala, Stróbl és Fadrusz, a három vezetőnek elismert magyar szobrász nívóját, de úgy művésztársaim, mint a műkritikusok elismerték komoly kisplasztikusi tehetségemet, és portréim, tanulmányfejeim művészi értékét. Természetesen azok, akiknek ez érdekében állott, ezzel az elismeréssel el is akartak intézni, és végleg be akartak skatulyázni a „kisplasztikusok” sorába, és nem akarták észrevenni, hogy egy-egy terrakottámban vagy kis bronzszobromban néha több monumentalitás és szobrászi kifejező erő volt komprimálva, mint sok monumentálisnak készült szoborműben. Én azonban nem nyugodtam bele ebbe az elintézésbe, és nemsokára a nagy emlékszobor-pályázatokon próbáltam bebizonyítani, hogy ha erre lehetőségem nyílik, a monumentalitás terén is fel tudom venni a versenyt kollegáimmal. Az új erőpróbára nem sokára alkalom nyílott. Genfben, egy olasz anarchista által meggyilkolt Erzsébet királyné emlékezetére az ország egy oly emlékművet kívánt emelni, amelyhez fogható Magyarországon eddig nem létezett.157 A magyar nép mindig szerette a romantikát, és különösen büszke volt lovagias hírére. Erzsébet királyné tragikus élete és még tragikusabb halála megmozgatta a magyarságnak úgy romantikus hajlamait, mint lovagiasságát. A kétségtelenül finom lelkű és boldogtalan királynéról az a hit volt elterjedve, hogy rokonszenvez a ma-156 A Liebelei magyar címe Enyelgés. Az Öreg férfi terrakotta Ülő paraszt (1899) címmel a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéban (ltsz.: 52. 943.). 157 Erzsébet királynét (1837-1898) a Genfi-tó partján egy olasz anarchista, Luccheni gyilkolta meg. 114
