Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
nagyon bántott a dolog, mivel munkámat jónak tartottam, és úgy éreztem, hogy azt Zalának nem állott jogában megsemmisíteni. Zala abban az időben ritkábban járt be a műterembe, mert idejének nagy részét a Nyugati pályaudvar egyik ideiglenesen műteremmé átalakított raktárhelyiségében töltötte, ahol a millenniumi emlékmű számára Árpád és a hét vezér hatalmas szobrain dolgozott, melyek saját műtermében nem fértek volna el. Ide én nem szoktam bejárni, mert Zala nem szerette félig kész munkáit idegeneknek megmutatni. Egyszer velem mégis kivételt tett, megmutatta az ugyancsak a millenniumi emlékműre készített Háború c. csoportjának vázlatát, melyen egy sisakos férfialak harci kocsiján állva, ostor helyett egy kígyóval hajtja ágaskodó lovait. Zala megkérdezte, hogy tetszik a vázlata.142 Én előbb kitértem a válaszadás alól, majd unszolására megjegyeztem, hogy a megmintázást szépnek tartom, de a beállítás erősen bombasztikus, a kígyóval való lóhajtás pedig szerintem értelmetlen. Zalát éktelen haragra ragadta megjegyzésem, és nagyon élesen reagált rá. Valami olyat mondott, hogy még nem tartunk ott, hogy én az ő művét kritizáljam. Engem meglepett a heves kitörés, és csak azt válaszoltam, hogy Ő kérdezte a véleményemet, én csak a kérdésére válaszoltam.- Egy kis szerénység azonban a helyén lett volna a kritikájánál - felelte még mindig dühösen Zala, amire én már nem válaszoltam, de akkor megérlelődött bennem az elhatározás, hogy nem dolgozom tovább nála. Ebben az elhatározásomban befolyásolt egy oly ok is, ami semmi összefüggésben nem állott Zalával való összetűzésemmel. Igen, szerelmes lettem, és meg akartam házasodni. Választottam Gerőfi Anna, egy önkéntes társam húga volt, nem volt szabályos szépség, mert erősen megtört sasorra volt, de szemöldökének és különösen szájának finom ívelése, és az egész arcából áradó báj, s a szemeiből sugárzó jóság és intelligencia annyira elbűvölt, hogy első látásra megéreztem: ő az én asszonyom. Érzésem ezúttal nem volt ifjúi fellángolás, valóban megtaláltam benne azt a nőt, aki élettársam, énem jobbik fele lett. Ha százszor újra kezdhetném az életem, mind a százszor csak őt választanám magamnak feleségül. Mint említettem, fivére egy önkéntes társam, Gerőfi Bertalan révén ismerkedtem meg vele és szüleivel. Apja, Gerőfi Arnold egy téglagyár igazgatója, igen művelt és nagyon jóképű férfi volt. Álián két csúcsban végződő hatalmas, akkorában már kissé őszülő szakállt viselt, olyat, amilyet rajta kívül tudtommal csak Venizelosz,143 a híres görög miniszterelnök hordott. Anyját kevésbé szerettem, bár szintén az átlagosnál jóval műveltebb, de kissé csípős nyelvű asszony volt. Bár Annát első látásra megszerettem, érzéseimről sokáig nem beszéltem neki, mert úgy éreztem, hogy erre nincsen addig jogom, míg leendő feleségemnek nem 142 A millenniumi emlékművön látható allegorikus szobrok (Háború, Béke, Munka és Jólét; Tudás és Dicsőség) egyike, melyet Zala György készített. 143 Venizelosz, Eleftheriosz (1864-1936) görög liberális politikus, miniszter. Görög miniszterelnök 1910-1915; 1917-1920, majd 1928-1933 között. 105
