Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
de az őrmesterem még így is lelkemre kötötte, hogy mielőtt legközelebb jelentkezem Őfelségénél, előbb őelőtte jelentkezzem, nehogy még egyszer szégyenben maradjon az ezred énmiattam. Megnyugtattam, hogy a közeljövőben nem szándékozom Őfelségét felkeresni, és ezzel ez az ügy - teljes megelégedésemre - befejezést nyert. A „király-találkozónak” azonban számomra egy komolyabb eredménye is mutatkozott. Nemsokára megtudtam, hogy őfelsége megvette A két bornemisszát, ami 600 forintot jelentett számomra, és mivel mindig lojális, királyhű ország voltunk: a magyar állam követte a király példáját, és megvette a Góliát szobromat 800 forintért, úgyhogy e kiállítás következményeként 1400 forint ütötte a markomat, számomra - Dárius vagyona. Nem is mertem én ilyen összeget magamnál őrizni, betettem a bankba. így lettem tőkepénzes; életemben először és utoljára - bankszámla-tulajdonos. A katonaságnál is egy csapásra megváltozott a helyzetem. Századosom eddig is jóakarattal viseltetett irányomban, a történtek után egyenesen a kegyeltje lettem. Sárkány őrmester változatlanul meghunyászkodva beszélt velem, nem lehetett sose tudni, mikor „jövök össze” megint a királlyal, és a század többi tisztjei és altisztjei követték feljebbvalóik példáját, és így önkéntesi évemet minden különösebb nehézség nélkül szolgáltam le. Nem lettem jó katona, mert a szolgálati szabályzat és más katonai tankönyvek helyett én a művészeti könyveket bújtam, és most volt először alkalmam anyagi és egyéb gondok nélkül művészi problémákba és saját magamba elmélyedni, s amit Bécsben láttam és tanultam, valamint velencei benyomásaimat feldolgozni. Ezek érdekeltek, ezek foglalkoztattak, és az önkéntesi iskolával, illetve a tiszti vizsgával csak annyit törődtem, hogy a vizsgát valahogy le tudjam tenni. Ez sikerült is, és önkéntesi évem végén, mint tartalékos hadapródj elölt őrmester szereltem le. Önkéntesi évem befejezése után, megbeszélésünk szerint újból Zalánál jelentkeztem munkára. Zala azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy tudnék-e fénykép után jó portrét készíteni. Azt feleltem, hogy még nem próbáltam, de meggyőződésem, hogyha kapnék különböző oldalakról készült jó fényképfelvételeket, ezzel a feladattal is sikeresen megbirkóznék.- Hát próbálja meg! - mondotta. - Itt van néhány fénykép, csináljon belőlük életnagyságú mellszobrot. Azzal kezembe adott egy csomó fényképet, melyekben legnagyobb meglepetésemre Erzsébet királynét ismertem fel.- Igen - mondta Zala. A királyi párt kell megmintáznom a Keleti pályaudvar királyi váróterme részére, de a királyné szobrát fénykép után kell megcsinálni, amihez nincs semmi kedvem. Ha magának sikerül a munka, jobban tudom fizetni is, de kikötöm, hogy erről senkinek nem szabad szólnia, mert különben végeztünk egymással. Természetesen ígéretet tettem, hogy senkinek sem fogok erről szólni, bár a fénykép utáni munkát egész életemben utáltam, ezúttal boldogan fogtam mun-102
