Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Ez a válasz már föltétlenül megnyerte a király tetszését, mert Zumbusch nagy kegyben állott nála.- Úgy, Zumbuschnál tanult; az szép, Zumbusch nagy művész, igen nagyra becsülöm. Ezután még hozzátette: - Ez a munkája tetszik nekem, hát igyekezzen csak tovább! Magyarországnak szüksége van jó művészekre. Én nem tudtam okosabbat csinálni, mint újból összecsaptam a bokáimat, mert megéreztem, hogy kihallgatásom véget ért, és feszes vigyázban válaszoltam:- Parancsára felség! A király és kísérete valóban továbbvonult, én pedig bamba képpel még ott álltam egy darabig, míg egyszerre csak 3-4 újságíró rohant meg, és elkezdtek faggatni, hogy miket kérdezett tőlem őfelsége, és én miket válaszoltam, majd a munkámról, személyes adataimról érdeklődtek, úgyhogy alig tudtam kíváncsiságukat kielégíteni. Másnap csaknem minden újság megemlékezett a király műcsarnoki látogatása alkalmával lejátszódott „kedves epizódról”; elismerőleg írtak a fiatal honvéd művész szobrairól, szóval egyszerre felfedeztek a magyar művészet számára. A legmulatságosabb volt a Kis Újság című krajcáros napilap, mely cikkén kívül címlapján az egész oldalt elfoglaló képet is közölt „Őfelsége és a kis honvéd káplár” címen.139 A kép rajzolója természetesen sosem látott engem, és egy olyan délceg, kipödrött bajuszú legényt ábrázolt újságja címlapján, kinek láttán bizonyára hangosabban dobbant minden igaz honfi keble. Csak édesanyám volt elégedetlen ezzel a képpel - mert persze a Kis Újság Szabadkára és őhozzá is eljutott -, mivel sehogyan sem tudott a délceg legényben az ő Édi fiára ismerni. Az a felismerés viszont, hogy az újságok nem mindig a szín igazságot közlik, még nem jutott el anyámhoz, akit mindamellett megnyugtattam, hogyha a Kis Újságban közölt rajz nem is hasonlított rám, mégis én voltam az, akit a királynak bemutattak. Ennek az eseménynek azonban még egy mulatságos következménye volt. Az újságokat természetesen az ezredemnél is olvasták, de eljutott oda az a hír is, hogy a király nagyon elítélő nyilatkozatot tett hanyag külsőmre, illetve egyenruhámra. Nem tudom, hogy ezt a hírt Zala viccből vagy rosszmájúságból terjesztette-e, de tény, hogy az nagy megrökönyödést keltett az ezrednél. Az ezredparancsnok - Szlávy alezredes - elrendelte, hogy vezessenek elő raportra, hogy személyesen l3íl A Kis Újság c. lap címlapján (1896. május 8., tizedik évfolyam, 127. szám) A király és a művész honvéd - jelenet a műcsarnokban címmel jelent meg az a rajz, mely Ferenc József és Teles Ede találkozásáról készült. A szövege: „A király és a káplár. A műcsarnok mai megnyitása alkalmával amidőn a király a szobrok között szemlélődött, többek között egy kis szobrocska A két Bornemissza ragadta meg a figyelmét. - Hol a mintázója? - kérdezte a király. Sietve előhívták, és a következő pillanatban egy feszes, vigyázban álló gyalogos honvédkáplár állott az uralkodó előtt. - Teltsch Ede - mutatta be Zala. A király megkérdezte tőle, hogy hol tanult és hogy hol szolgál. Azután körülvették a fiatal hadfit a főhercegek. Fejérváry báró kezet nyújtott neki s azt mondotta: - Igazán gratulálok! Szeret katona lenni? - Igen, kegyelmes uram! A miniszter azután a főhercegekkel együtt Teltsch egy másik művéhez sietett, melyet szintén nagy érdeklődéssel szemléltek.” 100
