Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Azért mindenesetre elhatároztam, hogy a millenáris kiállításon részt veszek, s miután új munkám nemigen volt, hát a régiekkel. Beküldöttem a Műcsarnokba még Bécsben készült szobraimat: A két bornemisszát, a Góliátot, Dugovics Titusz halálát, valamint a Zala műtermében készült egyik szobromat, a házfelügyelő kisfiáról készült Gyerkőc című figurát,136 valamint egy-két plakettemet. Az új Műcsarnok felavatása és az ott rendezett millenáris kiállítás egyik része volt az ezredéves ünnepségeknek, mely alkalomból Pestre jött a király is. Én is izgalommal vártam a kiállítás megnyitását, mert ezúttal először állott módomban a tárlatot néző közönséget és műveim hatását személyesen megfigyelni, miután a tiszti iskolám parancsnokától, Járosy Lajos századostól,137 aki művészetszerető kultúrember volt, sikerült e napra szabadságot kapnom. Ott őgyelegtem tehát én is a Műcsarnokban, amikor a király és kísérete megérkezett. Zala György kalauzolta végig a kiállításon, s a királynak valahogy szemébe ötlött az én szobrom, A két bornemissza, megtetszett neki a kis kapálódzó lópatás faungyerek, amint mohón szívta a bort a kecsketömlőből. Ferenc József jóízűen elnevette magát, majd megkérdezte Zalától, hogy ki csinálta ezt a szobrot. Mikor Zala megmondotta, hogy egy fiatal honvédtizedes, aki most szolgálja az önkéntesi évét, akkor a király, aki honvédtábornagyi ruhában volt, megkérdezte, hogy ott vagyok-e a kiállításon, és Zala igenlő válaszára elrendelte, hogy állítsanak elő. Lett erre persze nagy szaladgálás, míg a Műcsarnok egyik titkára megtalált, és közölte velem, hogy őfelsége Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya látni kíván. Én oly zavarba jöttem, mint mikor Bécsben azon a bizonyos Böse Buben Ballon ráeszméltem, hogy a nadrágomon lobogó piros zászlócskával nem vagyok éppen méltóan öltözve, hogy egy bájos és elegáns fiatal lánnyal keringőzzem.138 Most azonban Őfelsége, a Legfőbb Hadúr előtt kellett jelentkeznem az én - egy szabónő által átalakított - nem kimondottan fess egyenruhámban. De hát a parancs - parancs. Minden bátorságom összeszedve, a sapkámat előírásosan az oldalamhoz szorítva odaálltam a király elé, és bokáimat feszesen összecsapva jelentkeztem:- Császári és királyi felség, Teles Ede egyéves önkéntes honvédtizedes alázatos tisztelettel jelentkezem. A király kissé furcsálló tekintettel nézett végig rajtam, ami nem is csoda, mert ő hadseregének tagjait csak a díszszemlékről és a császármanőverekről ismerte, ahol még az utolsó közkatona is új egyenruhában, cserfalombos sapkában feszített, én pedig a köznapi valóságot képviseltem, ami az uralkodók előtt rendesen ismeretlen szokott lenni. Mindamellett nem történt semmi baj, sőt még mintha egy kis mosolyt is láttam volna megjelenni őfelsége fehér bajuszának szögletében, mikor megkérdezte tőlem:- Hol tanulta a szobrászatot?- Bécsben felség, Zumbusch professzornál. 136 A Gyerkőc c. alkotás a Türr István Múzeum gyűjteményében található (ltsz.: 69.5.43., gipsz). 137 Járosy Lajosnak megjelent egy könyve Tréfás tárczák a katonaéletből címmel (Debrecen, 1901.) - A Járosy Lajos feleségéről készült plakett a Türr István Múzeum gyűjteményében (ltsz.: 69.12.102.) 138 Böse Buben Ball: lásd a 84. jegyzet 99 T I
