Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
emlékül megküldötte. Több helyen láttam berámázva. Magam is szerettem, nagyon a szívemből írtam. Tudtommal Győr volt az első, amely város költségvetését és zárószámadását bevezető tanulmánnyal publikálta, de csak rövid ideig. A példát Baján átvettem, s ottlétemig be is tartottam. Ezekre a tanulmányokra felfigyelt Erdei Ferenc jelenlegi miniszter is. Emlékezik róluk a Futóhomokban. Tudtommal már sem a belügyben, sem Baján fel nem lelhetők.3 Pedig igazolásai lehetnének annak, hogy a tervgazdálkodás régebben sem volt ismeretlen; csak nem annak nevezték. Elég gyakran írtam újságokba, leginkább a helybeliekbe; többször névtelenül. Gondolom, a Bajai Újságban megjelent Hídavatás a leghangulatosabb. Persze többször beszéltem, mint írtam. Ez állásommal járt. Közülök több megrögzült a közgyűlési jegyzőkönyvekben. Legtöbbre a bajai Búcsúzót s a kassai megnyitó beszédet becsültem.4 Ezek fellelhetők a küldött írások között. Az előadói asztalnál is elégszer szerepeltem. A szabadkai Szabad Lyceumban várospolitikai ciklust indítottam el. Előadásaim közül hitvallásszerű az Országos Demokrata Körben Vázsonyi felkérésére megtartott előadássorozat.Figyelmet érdemlő a Mártonffy szerkesztette Mai Magyar Városban nyomtatásban megjelent előadás.5 Tudtommal a hallgatóság egy csoportja a tanfolyam végén szavazott, hogy melyik előadás nyerte meg tetszésüket? Imre, Magyary, Borbíró kapták a szavazatokat. Igaz, a mezőny nem volt valami erős, hiszen olyan előadó is akadt, aki nemcsak olvasott, hanem tulajdonképp csak felolvasott egy terjedelmes rendeletet. Nemcsak írtam, beszéltem, hanem dolgoztam, sőt cselekedtem is. Készséggel ismerem el: engedték, hogy kijátszhassam magam, sőt sokan hathatós segítségemre is voltak. Két jelentősebb elgondolásomat Keresztes-Fischer próbára el is fogadta. Az egyik egy megfigyelőállomás-féle lett volna, amely frissiben rámutatott volna a városokban elért, az átlagot meghaladó eredményekre, de idejében jelezte volna a veszélyt rejtő rendellenességeket is. Meggyőző példákkal igazoltam, hogy több város kátyúba jutását könnyű szerrel lehetett volna megakadályozni, ha a veszélyt arra alkalmas szerv idejében jelezte volna. Az elgondolásból semmi sem lett, mert Teleki [Pál] ellentétben állt Magyaryval, én pedig ragaszkodtam ahhoz, hogy kellő önállósággal az állomás a Közigazgatástudományi Intézetben állíttassák fel. Ott nem volt áporodott a levegő, sok lelkes fiatal állt volna segítségemre, s alig került volna valamibe a szakkönyvtár kiegészítése. A másik elgondolás (a gazdasági egységnek közigazgatása is egységes legyen jegyében) a „városmegye” volt. Elég behatóan ismertettem a Közigazgatástudományban. A próbatételre a belügyminiszter Szabadkát elfogadta, de annak kinevezett polgármestere ellenkezett. Részben meg nem értésből, részben kényelemszeretetből. Abban igazolódott, hogy a próbatételre az idő nem volt alkalmas. Ma már én se sajnálom, hogy egyik próbatételre sem került sor. Mind a két gondolat gyakorlati igazolására idő kellett volna. Az időből pedig hamarosan kifogytunk.6 Ne feledd, hogy az én igazi területem a cselekvés volt. Az eredményekre rá lehet mutatni, de ezzel még nincs érzékeltetve a velük járt sok fejtörés, álmatlan éjszaka, rendkívüli erőkifejtés, nemegyszer harc, sőt elkeseredett küzdelem is. Ezekből az írásokból is csak alig lehet valamit kiérezni belőlük. Azt is csak annak, aki céhbeli, s tudja kiértékelni ami szép, de nehéz mesterségünknek műhelytitkait. 72
