Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Rövidlátás, a maga szerepének és erejének túlbecsülése lett volna, ha az elismeréssel a vezető takarékoskodik, sőt attól húzódik. A mi eljárásunk tetszett Balku [Gyula] főispánnak, szerette volna, ha azt a megye is átveszi. Az alispán azonban kitért előle: - Látod, most is magam jártam el az osztályfőnöknél, s az kérésem teljesítését megígérte. - De lehet, hogyha az osztályfőnök nem látta volna fejed fölött a miniszter árnyékát, tojt volna rá -felelte rá Balku, aki szerette a plasztikus beszédet. Történetesen Walko [Lajos] képviselőnk közben tárcát cserélt, a külügyminisztérium élére került. Nem sok időre rá az alispán panaszolta Balkunak: - Kérlek, megígérték a gyors teljesítést, de az még mindig késik. A válasz rövid volt: - Látod, már tojnak! Meskóék (Meskó Zoltán, akkor belügyi államtitkár és vőtársa, hegymegi Kiss György helybeli ügyvéd) bevezető pünkösdi királyságát nem számítva, előbb báró Lers Vilmos, ny. államtitkár lett a város képviselője. Utóda a képviselőségben Walko Lajos kereskedelmi, majd külügyi miniszter volt; ennek visszavonulása után Reményi-Schneller [Lajos] pénzügyminiszter. Felsőházi tagnak pedig - Walko tanácsára - galgóci Schóber Bélát, akkor a Nemzeti Bank vezérigazgatóját választottuk meg. (Baja volt az egyetlen törvényhatóság, amelyik a felsöházba nem a saját polgárát küldötte be!) Bizony ezt a sorozatot a háborút megelőző követbuktatásairól hírhedt Baján nem volt könnyű elérni. Előnyünkre volt Kiss [György] képviselőségének sok léhasága és teljes meddősége. Sikerült megértetni a polgársággal, hogy az új városvezetőség komolyabb eredményeket hathatós támogatók nélkül elérni képtelen. Lers nagy tudású, széles látókörű, készséges „munkatársnak” bizonyult. Méltán fájlaltuk korai elvesztését. Már koporsójánál beszéltek róla, hogy utódjául Bethlen [István] Walko Lajost szeremé. Megkérdeztem báró Ullmannt [Adolf], hogy járunk majd Walkoval? Érdekes a felelete: „Lers kiváló koponya volt azzal a hátránnyal, hogy előbb volt imperiummal rendelkező köztisztviselő, a gazdasági életbe csak utóbb kapcsolódott. Maga vallotta be, ha az életet elsőnek nem a hivatal ablakából látta volna, több rendelkezése másként hangzott volna! - Walko előbb járta meg az élet iskoláját, közpályára csak azután lépett. Meg fogja látni, vele nagyon jól fognak járni!” - Ullmann jóslata teljesen igazolódott. Lers után Walko megválaszttatása annyiban könnyebb volt, mert már igazolhattuk, hogy számunkra ez a politika a helyes és eredményes. De másrészt nehezebb, mert minden kortéziától távol tartotta magát, magunk is csak nagyon kesztyűs kézzel nyúltunk a választásba. A második választáson szerettem volna az „egyhangút” elérni. A kocsmárosok azonban feljöttek hozzám: - Miért vagyok az ellenségük? Nyugodt lehetek, megint Walko lesz a képviselő. De ne ellenezzem a választási küzdelmet. Mikor arassanak, ha nem követválasztás idején? Érdekes rámutatni, hogy amíg a belvárosban a szavazatok 86%-a volt a mienk, a külvárosokban többségünk már nem volt számottevő, a kültelken, Vaskút községben és Szentistvánon pedig a visszájára fordult. Mutatja, hogy törekvésünket jobban csak a belvárosi polgárság értette meg és honorálta, a periférián a demagógia aratta sikerét. (Aki ismerte az ellenfelet, s hallott kortesfogásairól, nem fogja a megjelölést túlzottnak találni. Lelbach Oszkár.) Reményi-Schneller megválasztva „egyhangúlag” lett. Akkor még nem volt miniszter, a választás irányításában élénk részt vett, gyenge ellenfelét ügyesen leszerelte. A képvise-200
