Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Weisz Nándor polgármester-helyettest, Koller Dezső tanácsnokot, Huber Károly adótisztet, dr. Kocsis János II. aljegyzőt, dr. Hévizy Tivadar orvost, Posta Árpád kórházi gondnokot és később Klimó József állampénztári tisztet és dr. Puskás Dezső főjegyzőt letartóztatta, és a szabadkai fogházba szállíttatta át, s innen való kiszabadulásuk után Weisz Nándor, Koller Dezső, dr. Kocsis János, Posta Árpád, Klimó József, Benkő Sándor, Huber Károly és Luibl György 1921. február 22-én Valjevóba intemáltattak, ahonnan hosszú nélkülözések, szenvedések után csak 1921. augusztus 30-án szabadulhattak meg. A szerb vezetőség a hazafias érzés kiirtásában a nemzeti ellenállás letörésében mindvégig kérlelhetetlen volt. A közigazgatási és városi alkalmazottakat, az emberbaráti nemes és hazafias munkában résztvevőket fáradhatatlanul üldözte. Meskó Zoltán volt kormánybiztost azért, mert a Hangya Szövetkezet közgyűlésén a fizetés nélküli tisztviselők részére nagyobb kölcsönt akart megszavaztatni: 70 napi elzárásra ítélte. Főtisztelendő P. Unyi Bernardint, a Szent Ferenc-rend áldozópapját hazafias magatartása miatt hónapokra lecsukatta. Wunderlich József városi végrehajtót, majd Vujkovics Gyula kivételével a városi adóügyosztály összes alkalmazottait, s végül az összes tanügyi alkalmazottakat az óvónőkkel és menhelyvezetőnőkkel együtt átdobatta a határon, és az iskolákban szerb tanfelügyelő vezetése alatt bunyevác tanítókat ültetett be, akik azonban a szerb nyelv tanításán kívül más tananyaggal mit sem törődtek. Matics Márton különben a közalkalmazottak kiválasztásánál az egyéniségre, jellemre és képességre egyáltalán nem volt tekintettel. Azokat vette maga köré, akiknek mint renegátoknak, a kommunizmus alatt exponált egyéneknek és a magyar kormány által körözött bűnösöknek a megcsonkított, édes magyar hazától való elszakadás érdekében állott. Ily közalkalmazottak által vezetett közigazgatás botrányt botrányra halmozott, volt sikkasztás, csalás, zsarolás, személyes szabadság és testi épség elleni bűntett, s napirenden a megvesztegetés. De Matics Márton nem elégedett meg városunk erkölcsi tönkretételével, hanem tudva azt, hogy a területet ki kell üríteni, oly súlyos adókat vettetett ki, hogy azokat igen sok esetben csak árverés útján lehetett behajtani. Érzékenyen megadóztatták, helyesebben megsarcolták ők a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat is, sőt a Szegedi Kereskedelmi és íparbank fiókját, a Bajai Takarékpénztárt, a Hangya Szövetkezetei és a Hengermalom Rt.-t záralatti kezelés alá vették. Már 1920 elején valóságos rablásra rendezkedtek be. Leszedték a magánházak telefon-felszereléseit, elvitték az iskoláink, köztük a főgimnázium padjait, asztalait, s más értékes tanszereit. Széjjelszedték a katonai barakkokat, és földig lebontották a selyemtenyésztési felügyelőség kőépületét. 1921. évben a katonaság által igénybe vett középületek s magánlakások bútorait, sőt több helyen a kályháit is elszállították, ablakok és ajtók zárait leszedték, és ezen felül balkáni módon megrongálták magát az épületet, amelynek fatartozékát és más felszerelési tárgyait tüzelésre is felhasználták. A városi székházból is több értékes bútordarabot és képet elvittek, és vandalizmusukat azzal tetőzték, hogy Székely Bertalan világhírű festőművészünktől való - Tóth Kálmán - nagy értékű arckép festményén az egyik szemet félig kikaparták, és a másikat is megsértették. A Rákóczi-képet pedig, mely szintén nagy értéket képviselt, kivágták keretéből, s egyszerűen ellopták. A szenvedett károkat a jóvátételi bizottságnak bejelentettük. A hosszú megpróbáltatásokban és szenvedésekben gazdag megszállás, hála a Gondviselésnek, 1921. évi augusztus hó 19-én véget ért. A kiürítés a megszállt területek kor-318
