Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
a baleset hírére rezonált, az én antennám alig győzte volna felvenni a rokonszenv megnyilatkozásait. Szeretném hinni, hogy gyorsan elmúlt bajról volt szó, s nem adsz okot a megismétlődésre. Hogy mi is kíméljünk valamennyire, felmentelek a hosszú válaszadástól, nagyon elég lesz a levlap is, főleg, ha az fog állni benne: A baleset már csak emlék, minden más utóhatás nélkül. Mi? Haladunk a magunk útján: tovább csúszunk lefelé, s ahogy az már szokott lenni, egyszer az egyik, egyszer a másik törmelék teszi meg a nagyobb utat a mélybe. Az én jó Piroskám, aki - ha fújt, ha esett - olyan angyali türelemmel tudott sort állni, gyakran vidéki sorstársak érdekében is, mintha megunta volna, hogy várjon a sorára, elébem vágott, s most ő a beteg, nagy beteg. Vészes étvágytalanság. Fájdalmai nincsenek, de a közérzése rossz, folyton fogy, pedig előbb sem volt leadnivalója. Az itteni doktorok nem tudják a diagnózist, vagy tán csak takarják. A kórházban van 10 napja, s már a kórházi orvos is azt ajánlja: jó lenne Pestre vinni. Babci most ezen fáradozik. Gondoljuk, sikerül, de hogy lesz-e haszna, az nagyon nagy kérdés. Szépen kérlek, erről sehol se beszéljetek, s felénk se áruljátok el, hogy tudtok a bajról, amely sohse jár egyedül: Tamástól nem kapunk levelet, már több mint egy éve, nem tőle, de róla se jön hír. Elképzelheted Babci lelkiállapotát, és emellett dolgozni az „üdülőben” is, meg itthon is, pótolni a hiányzó házvezetőnőt. Azt hittem, visszakapom sovány nyugdíjamat. Hisz ez lenne a „törvényesség s jogszerűség” s „a súlyos hibák helyrehozása” jegyében. Aktív jogászok azonban nem ajánlják, hogy „igénnyel” lépjek fel, csak kérhetnék, s ha van támaszom, akkor tán sikerülne is a kérésem. Vásott suhancok madarat fogtak, pajkosságból kitépték az evezőtollait, de megunták a gonosz játékot, eleresztették a madarat, s mondták: Repülhetsz, ahova akarsz, de az evezőtoliakat nem adták vissza. Ebben a pillanatban jött a sürgöny: Haynal professzor csütörtökön délután baráti alapon lejön, s majd megmondja: mi a teendő! Bizony mondom: büntetés az, ha tovább élünk a kelleténél. Keszthely, 1953. szeptember 1. Kézcsókot jelenti, téged szeretettel ölel Feri bá’ A levél autográf, nagyalakú franciakockás papírra tintával íródott. Nagy András hagyatékában. 1 Csékúti Klári: Bemhart Sándomé (Zigány Klára). Bernhart Sándor Padragon kapott állást, és Csékúton szállást (Veszprém megye, ma Padragkút). Felesége azonban Baján élt. 1952. augusztus 2-án ezt írja férjének: „Ma eldőlt, hogy a lakást át kell adnom csütörtökön.” Ez időre tehető, hogy férjéhez Csékútra költözött. Nem kevés humorral, a kitelepítésben való jártasságuk miatt írja Csékúti Klárinak Bemhart Sándomét. 2 Clubház: a Bajai Evezős Egyesület csónakháza. Élénk vízi élet folyt Baján, Borbíró polgármester, Bemhart Sándor, Nagy András is tagja volt az Evezős Egyesületnek. 29. Bodroghy Ferencné Vojnics Adrienne — Nagy Andrásnak [Keszthely, 1953 november] Drága Mincikém és Andris! Illett volna, hogy hamarabb újak. De a történtekről úgy látom, hogy mindég nehezebb lesz beszámolni. A lapom biztosan odaért, amiben hírt adtam anyuka 6-án, pénteken be80
