Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
érettünk! ... Hát igen, igazolódik védőszentemnek, szalézi Szent Ferencnek Filoteája.1 Ebben írja, hogyha a könyvében foglalt intelmeket betartjuk, bizton eljutunk a hegy lábához. Hogy feljebb jussunk, magasabb iskolát kell járni. A hegy csúcsait megközelíteni pedig csak kevés kiválasztott volt képes. Szédületes mértékek és magasságok, és szomorú, hogy én még mindig ott tartok, hogy csak szeretnék a hegy lábához eljutni. Köszönöm bőséges beszámolódat. Tudom, hogy erre felhúzod szemöldököd, s mondod: Ezúttal nem írtam semmit. Hát épp ez a semmi mondott el nekem nagyon sokat: Nem történt semmi. Hát - úgy látom - itt se, hacsak nem történés az, hogy több háznak tetőzetét átrakták, meg egy-két, már veszedelmesen rokkant házat egyszerűen lebontottak. Sivár kép, hogy ebben a városban, ahol előbb majd minden ablakban virág díszlett, most sűrűn látni cédulákat: eladó ruha, eladó szekrény stb. Sűrű a kínálat, kevés a vevő. A legtöbb cédulát már jól megszítta a nap, jeléül annak, hogy alig van forgalom. Persze az árak folyton esnek, de ez az olcsóbbodás nem szívvidító gazdasági jelenség. S ezt érzik nemcsak a kitaszítottak. Hallom, káprázatos volt a felvonulás, vetekedett a millenniumival. De én javíthatlan vagyok, engem elszomorított. Magyar vonás: erőn felül pompázni.3 Kicsiben ilyen a magyar paraszt lakodalma, amely csak akkor sikerült, ha hetekig beszélnek róla; nem tesz semmit, hogy miatta még jobban meg kellett terhelni a birtokot. A millenniumi nagy parádénak árnyékában ott volt a nemzet vérző sebe, a nagymérvű kivándorlás. A mostaniról hallva, feltűnik előttem a plakát: Gyújtsd a hulladékot! Nekem a civitas fidelissimának a gondolkodása imponált.4 Tumer mondta: A mi svábjaink csak abból a hatosból adnak ki, amely már a zsebükben van, s abból is lehetőleg csak 9 krajcárt. Hát igaz, mi hasznunk lett belőle, hogy én is ezt az elvet követem? Hiába volt a spórolás: a csatornázás és vízvezeték is fuccs, a rá gyűjtött pénz is fuccs. Hát csak parádézzunk! Elismerem, hogy az én,józansági” elvemmel a magunk életében sem sokra mentem. Amíg az én szavamnak súlya volt, mindig az irányban hatott: takarékosan élni. Az összeomlással aztán minden szétfolyt a kezünkből. Méltán lehetett felvetni a kérdést: Nem lett volna okosabb inkább egy kicsit élni, és okosan élni a világot? A kérdésre persze ma én is igennel felelnék. De már nem is fontos, mi az én véleményem, s ez természetes is, hiszen már a 75.-ben járok. Az én felfogásomat nehéz röviden kifejteni. Talán jól érzékeltetem azzal: Babci már nem polgármester lánya, hanem én lettem egy takarítónőnek az eltartottja. A változás persze szörnyen nagy, de hosszabb távra csak akkor kibírható, ha alkalmazkodunk hozzá. Az Északi-sark kutatói addig nem sokra mentek, amíg odafenn is európai módra akartak élni. De sok nehézséget könnyebben tudtak legyűrni, s kutatásaik is eredményesebbek lettek, amikor a szükséghez mérten alkalmazkodtak az eszkimók életéhez. Persze nekem is jobban tetszik, hogy a fehérneműnk ma is patyolat fehér. Csak ne lenne olyan szörnyen nagy az ára. Babci mindennap reggel 6-kor elmegy, s du. 4-kor jön haza. (Hetenkint egyszer haza se jöhet.) Természetes, hogy fáradt, néha kimerült. Az egy szabadnapja azonban nem arra szolgál, hogy egy kissé kifújja, összeszedje magát, hanem akkor nagymosást csinál, de még milyet! Hát hogyne szebb az, hogy az étkezéshez terítünk, csak ne lenne utána a sok mosogatás. Hozzá Piroska se mai gyerek már, de beteg is, elég volna a főzés, bevásárlás, sorállás gondját ellátni. Mintha a fogamat húznák, amikor látom, hogy a konyhát mindennap felmossa, hogy azután a konyha az előszoba szerepét illően tölthesse be! Igaz, hozzánk el lehet jönni, nagyon sok összehasonlítást kiállnónk. 77 1
