Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
kor vőlegény volt, maga kérdezte, hogy hol a kis András? Most a kis András, de Gábor a harvardi egyetemen szedi magába az erődinamika tudományát. Az idén nem sikerült egy [olvashatatlan szó] növeszteni az egyetemen belül, mint tavaly. Orsi intézetben van, de a nyári szünetben telefonos egy füszerüzletben. Ezeket jó tudni az ifjúságnak is.3 Itt régi divat újult fel - a sorbaállás. Közben egész kedélyes főzőrecepteket lehet tanulni. Általában a főzésről beszél mindenki, én is, pedig unom a saját főztömet. Ha nem így lenne, ideírnék néhány időszerű receptet Mincikének, de nagyon szeretem Andrást, és nem tudok ilyen rosszindulatú lenni. Nagyon nagy szeretettel köszönjük jóságukat, de azt akarom csak megírni, hogy ez a csomag olyan, olyan volt - szép, nagy, gazdag -, hogy minden benne volt. Múlt, jelen, jövő és adja Isten, hogy legyen mindig adnivalójuk. Mincikét, a gyerekeket csókoljuk és Andrást is. Jó Piroska n. Keszthely, 1953. jan. 10. A levél autográf, Untával íródott. Többször nehezen olvasható és értelmezhető levél. Nagy András hagyatékában. 1 Béláék: valószínűleg Horváth Béla műszaki tanácsosról, a bajai műszaki osztály volt vezetőjéről van szó. Az első világháborúban súlyosan megsérült, melytől sokat szenvedett. 1945 után nem igazolták, nyugdíjat sem kapott. Baján nem talált munkát, ezért Békéscsabára ment, ahol megyei főmérnökként dolgozott. 1974-ben halt meg. 2 Sándorék: Bernhart Sándor (1889-1984) és felesége, Zigány Klára. Bernhart Sándor nyugdíját 1952-ben beszüntették. A levél megírásakor Padragon (Veszprém megye) az építésvezetőségen dolgozott. - Annuska minden bizonnyal Bernhart Sándor húga, Anna. 3 A levélnek ez a bekezdése nehezen olvasható és értelmezhető. Unokák: „elsőszámú” Bodroghy Tamás, a második Bodroghy Bálint, Adrienne fiai. Miskolczy Gábor és Orsi: Borbíró Márta gyermekei. 26. Borbíró Ferencné — Nagy Andrásnak [Keszthely, 1953. március 24.] Édes Mincike és András! Babci most állásban van Hévízen. Egy üdülőben ffegoli. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy négy napon át a szabadnapos szobalányokat, két napon a konyhalányokat helyettesíti. Mikor szobalány, akkor du. hazajön. Mikor a konyhán van, akkor reggel 7-től este 10-ig dolgozik, és kénytelen kint aludni. Most éppen ez az eset van. Ma ment ki, és esetleg csak holnap után jön be. Ezt azért bocsátom előre, mert a nem nevemre érkező csomagot felbontottam, no károm ellenére, és sietek magukat megnyugtatni, remekül érkezett. És milyen idejében! Ez igazán szenzációs. Most az egész család nevében nagyon hálásan köszönöm. Elárulom, hogy nem volt ilyen gondolat a fejünkben, az egész bizonyos és természetes. Azt is megsúgom, hogy Babci bizonyosan szomorú lesz miatta. Mert ő adni boldog csak. Én vidám és alázatos vagyok, mert jól tudom értékelni, milyen lélekkel osztják meg velünk a húsvétot! Nagy lélekkel, mert maguk sem tartanak szakajtó számra aranyat. En azért vagyok szomorú, mert Babci ilyen nehéz és durva munkát végez miattunk. De mint ilyen társadalmon kívül álló, semmi szellemi, mondjuk irodai munkát nem kaphat. Hogy dolgozzon, az is úgy kívánatos, a fennemlített szempontból, de az egészsége 75
