Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
rontó annál, aki - ha akarna - tudna magának helyet, szerepet biztosítani a való életben is. De, aki onnan ki van utasítva, annak számára az menedék! Ártani senkinek se árt vele, maga pedig elfelejti, nem gondol arra, hogy mennyire lecsúszott, s hogy folyton csak csúszik tovább. Eszembe jut az öreg Tománovics. Mikor a szerbek bejöttek, s én kitérve az ő csábításuk elől nem szegődtem hozzájuk, hanem beálltam asztalosinasnak, Tománovics rosszaiba elhatározásomat mondván: „Arra a kocsira kell kapaszkodni, amelyik halad!” Hát hiszen, ilyen átszállójegyes utasok ma is szép számmal akadnak, de nem tudom, olyan nyugodtan alszanak-e, mint én a magam benső egyensúlyával. Ennyit rólam. Magunkról? Nem tudok hűen referálni. Mindenki takarja gondolatát, érzését. Nem akarja a másik hangulatát... még jobban lehangolni. Csak egyes jelekből látom: mindenki kendőzi magát. Piroska „mama” külsőleg törékeny; de lelkileg a legszilárdabb. Lehet, hogy azért, mert természettől bizakodó, derűlátó, de lehet, hogy csak azért, mert a legügyesebb képmutató. Az én édesapám nagyon korán halt el. Édesanyám igazán hősiesen küszködött, hogy a bekövetkezett teljes vagyoni összeomlást nagy gimnazista gyerekei ne érezzék. Most valami hasonlót csinál Piroska (s ehhez Babci is kontráz!), hogy a látszat ne nagyon mutassa a csupasz valót. Pl. ma is megterít, még a reggelihez is; konyháját - amely reggel-este fürdőszoba, délután meg előszoba - naponként folmossa. Pedig az ebéd hétköznap rendszerint csak egy tál, és iparkodnia kell, hogy mihamarabb hozzájusson a bérkötéshez. Talán tudod, Babci többször volt komoly beteg, mert Keszthelyről is csak késve engedték, hogy klinikára mehessen. Leromlottságát Pécsett 5 hétig kezelték, míg meg tudták állapítani, mit is kéne mellékveséjével csinálni! A fontos, hogy megállapították. De gyógyszerét csak külföldről lehetett - nagy üggyel-bajjal - végre megszerezni. Most már rendszeresen kapja, s az eredmény - talán jó. Legalábbis nem látni továbbromlást, sőt viszonylag erőben van... A sok strapa ellenére. Mindent megtett, hogy neki való munkához juthasson. Még Pesten, a technikumon szerzett géprajzból képesítést, de csak időleges munkához juthatott az egyetemen. Itt gép- és gyors írási tanfolyamra jelentkezett. Sok szűrés után fel is vették; járt is már vagy 2 hétig az esti tanfolyamra (nappal pincér volt Hévízen), de jött egy utó-felülvizsgálat, s az értelmiséghez tartozókat mind kidobálták. Közben megszűnt a hévízi idény, s a reggel 10-től este 10-ig tartó pincérkedés is megszűnt, s mert más nem adódott, most krumplit válogat a disznópiacon. Igen jó társaságban. Köztük annak a Reischlnek a leszármazottja is, aki Keszthelynek legalább is tett annyit, mint még régebben Festetics György. Hát, persze a hálás utókor! Ennek a Reischl lánynak nemcsak a házát vették el, hanem az utcáját is, ti. a Reischl utcának most új neve van! No, engem legalább erről az oldalról nem ért szégyen. Pedig volt róla szó, hogy „díszpolgár” is leszek. Szép dísz lett volna, ha a díszpolgár előtt sem nyíltak volna meg a szegényház kapui. Pedig, hogy ez az intézet az én időmben lett komoly szociális intézmény, azt talán vitatni sem lehet. (Kevesen tudják, hogy „tb.” polgára vagyok Pittsburgh városnak; talán ott felvennének, ha jelentkezhetnék!) Szép számmal voltak, akik a nyáron meglátogattak minket. Köztük Dezső M. Vásárhelyről.6 Jó kerülőt kellett neki miattunk tenni, de mégis eljött, jól megrakodva, s 2 napot velünk töltött. Úgy látszik nem voltunk rosszak rokonnak. Babci egy újpesti alkalmazottja, aki most járási MADISZ elnöknő,7 valahol Siófok táján nyaralt, nem restellt rövid pihenőjéből 2 napot rászánni, hogy láthasson bennünket. Talán munkaadónak sem voltunk rosszak. Pesten lakónk volt egy műszerész fiatalember. Ez is felkeresett bennünket, és gyöngyösi szülei (apja szerelőmunkás) többször küldenek „megemlékezésül” valami cso64
