Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
1 Horváth Béla műszaki tanácsos. Nagy András (1929-1961-ig Baja főépítésze) így ír róla: ha a lelkiismeretesség nem volna abszolút erény, akkor ebben őt túlzónak kellene mondani.” Az említett András talán Nagy András; Sándor: Bemhart Sándor. 1952 17. Borbíró Ferenc - Gőbel Józsefnek [Keszthely, 1952. január 1.] Kedves Józsi! Karácsonyi híradásoddal örömet szereztél. Szívesen olvastuk beszámolódat. Ezúttal azért is, mert mégis csak több benne a piros, mint a fekete. Manapság már ez is ritkaság. Akad ugyan itt-ott olyan is, akinek panasz nem hagyja el az ajkát. De csak azért, mert a japániak elvét tartja. Hát persze, a te hivatali piros pontod olyan, mint amilyet a cégtáblákon lehet látni: jóval nagyobb az árnyéka. De ahogyan én ismerlek, te azok közé tartozol, akik a régi időben is sokkal inkább érezték vezető állásuk súlyos terhét, mint külső díszét. Az én közönségemben az volt a meggyőződés, hogy a városban „minden úgy történik, ahogyan én akarom”. Pedig ez csak külső látszat volt, s nagyon felszínes ítélet, mert igazában sohasem az én kedvtelésem érvényesült, hanem mindig az, amit lelkiismeretem parancsolt. S a lelkiismeretnél nincs szigorúbb ellenőr, az előtt nem lehet semmit elkozmetikálni sem, hiszen a vesébe lát. Persze, ettől az ellenőrtől nem fél az igaz ember, hiszen állandóan lesi, s készséggel teljesíti is sugallatát. A külső ellenőrzés pedig igazában csak akkor teher, amikor szeszélyes, mint az áprilisi időjárás. Akkor meg egyenesen elviselhetetlen, amikor mást hangoztat, s igazában mást vár. Gondolom, a te resortodban az ilyen sose is volt mindennapos. A Magyary-iskola biztosan neked is jó volt.1 (A tanítómesterek fontosságáról nemrégiben is írtam; azóta tán te is megkaptad.) De csak azért, mert olyan színvonalon tudsz dolgozni, amely tiszteletet és megbecsülést biztosít számodra. Ezért - bár tisztán látom minden nehézségedet - nem féltelek: úrrá tudsz lenni a nehézségeken, s biztosítani tudod a megkívánható eredményeket. Azért is, mert biztos vagyok benne, hogy a te ítéletedet nem fogja elhomályosítani se külső tömjénezés, se belső gőz, ami a főnököknek nem a legkisebb veszedelme. Úgy érzem, hogy ezt a veszedelmet én elkerültem, mert idejében kaptam figyelmeztetőt. Balku,2 a „csupa szív” főispán akkor még gazdasági felügyelő volt, s Bajára csak átjárt a közigazgatási bizottsági ülésekre. Egy ilyen alkalommal kért, hogy amíg benn vagyunk az ülésen, ő a szobámban dolgozhasson. Rá mindig a végén került a sor. Az én elődöm,3 aki akkor már több mint 2 éve nyugalomba vonult, helyes, de alacsony, olyan „Mokány Berci” alak volt.4 Viszont Balku elütött tőle: nagyságban is, terjedelemben is. Tőlem még jobban különbözött; akkoriban én még fiatal is voltam, karcsú is és nyúlánk. Alig kezdett Balku a dolgához, kopogtattak, s bejött ügyes-bajos dolgával egy külvárosi polgár. Hosszú panaszba fogott, s Balku csak hagyta, hadd beszéljen. De többször fel-felnézett, ki is egyenesedett, majd föl is állt, végre közbeszólt a panaszkodónak: - Tudja maga, hogy kivel beszél? Erre meghőkölt a polgár, kis időre kivágta: - Hát mitagadás benne, már előbb is néztem: de megnőtt és meg is hízott a polgármester úr! - Az egész bizottság jóízüt nevetett, amikor Balku az esetet azon melegiben elmesélte. Én meg feltettem magamnak a kérdést, hányán lehetnek az én kis városomban, akik még csak tudomást se vettek rólam?! 58
