Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
meg, mert nem lakom Szegeden, sőt ebben az évben szabadságolva is voltam a keleteurópai (azelőtt Teleki Pál) Intézetnél kapott megbízatásom miatt.1 Március óta pedig mindig szerettem volna nyugodt feltételek mellett felelni leveledre, ezek pedig most, a nyári szabadság alatt állottak csak be. Pedig nagyon örültem a levelednek, különösen örültem az egyetértésednek, s igen nagy tanulsággal olvastam azokat az adalékokat, melyeket bőséges tapasztalatodból merítve megírtál. Teljesen igaz az, hogy a közigazgatás betegségét nem lehet izolálni az igazgatási apparátusra, a Hivatalra magára; arról csak leolvasni lehet azt a nyavalyát, ami az egész társadalom betegsége. A közigazgatás akkor tud jól működni, ha a közigazgatási szakma és a közigazgatás anyagát adó valóság sajátos belső törvényei tudnak érvényesülni, azokat respektálja mind az államhatalom, mind a társadalom, s nem nézi a közigazgatást valami tetszés szerint forgatható, bármire használható instrumentumnak; megtévesztve attól, hogy a közigazgatást, ha egyszer megvan, nagyon sok mindenfélére lehet használni, de csak arra szabad, amiért csinálódott. A közigazgatásnak ezt a belső természetét azonban csak egy olyan társadalom respektálja, mely általában respektálja mindenféle szakma, mindenféle művészet, mindenféle tudás belső törvényszerűségeit, s nem akarja őket a maga változó és önkényes céljainak minden további nélkül alávetni. Ez a társadalom azonban nem ilyen társadalom. Annyira volt és van európai, hogy elég szép eredményekkel részt tud venni a különféle tudások és művészetek kiépítésében, de annyira nem, hogy ezek belső törvényeinek a tiszteletével megteremtené folyamatos virágzásuknak a feltételeit, holott ez tette és ez teszi ki Európát. Szakma alatt egyaránt értek minden szakmát: a vasesztergályosságtól a gyümölcskertészetig, a könyveléstől a szállítmányozásig, a házassági bíráskodástól a gyámügyi közigazgatásig és a lakberendezéstől a zeneszerzésig. Félek, hogy társadalmunk, sok és hasznos változások mellett, ebben az irányban nem haladt és nem halad úgy, ahogy kellene. Sokan kifogásolták, s kicsit leveledből is éreztem, hogy véleményed szerint túl keményen fogalmazom a magyar közigazgatás fogyatkozásait és felelősségét. Nincs okom, hogy elvi síkon megbánjam ezt, azonban hangsúlyoznom kell, hogy amit írtam, nem bunkónak szántam olyan erők egymás közötti harcához, amelyek közül egyik sem respektálja azoknak a finom eszközöknek a belső törvényeit, melyekkel hadakozik. A példák, melyeket írtál, különösen illusztrálják ezt: a közigazgatást nemcsak osztályuralom és nepotizmus ronthatja meg, hanem mindenféle mellékszempontnak az érvényesítése, sajnálati, szociális szempont éppen úgy, s nem újult meg a közigazgatás csak az által, hogy egyféle mellékszempontot kiírtunk, de a többit élni hagyjuk, vagy újakkal szaporítjuk. Fogadd kedves Ferenc Bátyám még egyszer hálás köszönetemet kedves leveledért, s bocsásd meg a késedelmes választ. Kellemes nyári pihenést kívánva igaz tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszönt őszinte híved Bibó István Átütőpapírra géppel írott levél. Az aláírás autográf. Gőbel József hagyatékából. 1 Kelet-európai Tudományos Intézet (1946-1947-ben Teleki Pál Tudományos Intézet) kormánybiztosa, 1947-48-ban ügyvezető alelnöke, 1948—49-ben elnöke volt Bibó István. Az intézetet 1949-ben megszüntették, őt 1950-ben nyugdíjazták. 42
