Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
nek megváltoztatásával a renegát Vojnits teljesen eltépett minden köteléket a szláv fajával, és a bajai városi tisztviselők névmagyarosításának keresztülvitelével teljesen igazolta a Naplónak beléhelyezett reményét, azaz teljesen reá bizonyult, hogy fajának és ivadékainak árulója. Nekünk azonban sokkal fontosabb a Napló ezen „szimpatikus” kijelentésében, hogy milyen ennek a lapnak a mi fajunkkal szemben érzett újabb, törhetetlen „lojalitása és patriotizmusa”, amit a főszerkesztője állandóan hangoztat. (Az újságcikk fordítóját nem ismerjük.) Jugoszlovenszki Dnevnik 1931. augusztus 28. (péntek) A bajai névmagyarosítás hullámai Dr. Borbíró Ferenc polgármester névmagyarosítási mozgalma nemcsak az országban keltett visszhangot, nemcsak a fővárosi és vidéki lapok foglalkoztak a tömeges bajai névmagyarosítással, hanem mint a cirill betűs Jugoszlovenszki Dnevnik augusztus 28-i száma tanúsítja, a jugoszláviai lapok is. Az említett lap Szabadkán, Újvidéken, Nagy becskereken és Kragujevácon jelenik meg egyszerre, tehát meglehetősen elterjedt vidéki újság. Vezércikket ír a magyarosítás ügyéről, s idézi a Pesti Naplómk azt a csillagos cikkét, mely a bajai névmagyarosításról szól. Az egész cikk éle polgármesterünk ellen irányul, akinek szemére veti az egész mozgalmat, melynek szerinte az a célja, hogy letörölje a névről még a származásra mutató nyomokat is. Természetesen felhasználja az alkalmat egy kis rosszakaratú gyanúsításra is, mert azt hirdeti, hogy a bajai akció tulajdonképpen nem egyéb, mint az állam erőszakos magyarosítási kísérlete. A bajai hivatalnokok, akik közül név szerint megemlíti Gróf Józsefet, Vág Józsefet, Hódsághy Bélát, Bodolay főszámvevőt, Zsigmond Bertalan törvényszéki bírót, azért magyarosították meg nevüket, mert féltették a kenyerüket. Elismeri, hogy formailag önként kérelmezték ugyan a névmagyarosítási engedélyt, de függő helyzetük vitte őket rá. A független emberek nem csatlakoztak a névváltoztatókhoz, mert azok őrizték a nevükben rejlő tradíciót. Különösen fájdalmasan érintette a Jugoszlovenszki Dnevniket az, hogy a névmagyarosítással éppen a szerb megszállástól való felszabadulás évfordulóját ünnepelték meg a bajaiak. Annyira tárgyilagosnak kell lenni minden nemzet újságírójának, hogy a hazafias érzés megnyilatkozása előtt tisztelettel hajoljon meg, bármely nemzetről legyen is szó. Ha tehát a magyarok megünnepelik a felszabadulás évfordulóját, ezért az európai kultúrközösség minden tagjától - a jugoszlávoktól is - elismerést várhatnak. A Dnevnik cikkírójának azonban nem a mindenütt szép, hazafias cselekedet dicsérete volt a célja, hanem egy kis izgatás a magyarság ellen. Nevetni fog a Dnevnik, ha megtudja, hogy Magyarországon nemcsak nem erőltetik az embereket a magyar nevek felvételére, hanem éppen akadályozzák. A régi belügyi kormányzat különös kegynek tekintette azt, ha valakinek megengedte a magyar név viselését, s mindenféle kifogásokat emelt a névmagyarosítás ellen. Azok a bajai névmagyarosítók, akikről a Jugoszlovenszki Dnevnik azt hiszi, hogy csak parancsra magyarosították 380
